Szülők tíz- és százezrei rohannak naponta orvoshoz gyermekeikkel, nekik aztán minden ingyen járna, de ha a gyermek nem elsején, hanem ötödikén betegszik meg, és a hónap elején két nap alatt elfogyott a pénzkeret, summás összegeket pengetnek le laboratóriumi és szakvizsgálatokért. A krónikus betegek megszokták, hogy őket már nem is vizsgálja a családorvos, az agyonbürokratizált nyilvántartás miatt legfennebb annyira van ideje, megkérdezze, hogy érzik magukat, és már pötyögi is be a számítógépbe a felírandó gyógyszert. De már az első lépésnél elakad, nem működik a számítógépes rendszer, nem olvassa le a páciens elektronikus egészségügyi kártyáját, s miközben többször próbálkozik, kiderül, a hónapok, évek óta jól bevált készítmény megdrágult vagy csökkent a támogatottsága, nőtt a betegre eső rész. A jelenség hasonló a kórházakban, szakrendelőkben, hol ez, hol az hiányzik, és mindenki tudja, mi ennek a legfőbb oka: az egészségügy súlyos alulfinanszírozása.
Évek óta szajkózzák a döntéshozók, hogy a hatékony egészségügyi ellátás feltétele a megelőzés és  a jól megszervezett alapellátás, mégis ezzel a két ágazattal bánnak a legmostohábban. Hiányoznak vagy késve kapják meg a kötelező védőoltásokat a gyermekek, nincsenek szűrővizsgálatok, és csak olyan eseményekre kapja fel a fejét a minisztérium, amelyek tömeges kiterjedésük okán már nem eltussolhatóak. Ilyen a három halálesetet is követelő hemolitikus urémia-jelenség, amely két hónapja szedi áldozatait gyermekek körében, a napokban pedig hetvenkilenc Beszterce megyei gyermek himlős megbetegedése indította el a szaktárca pánikszerű oltási kampányát. Tűzoltás felsőfokon. Mindig csak ott, ahol éppen ég.
Mindezek okán, és az összes többi baklövés, szervezetlenség, a józan döntéseket mellőző politikai csörték eredményeként nem csoda, hogy tömegesen hagyják el orvosok az országot, aki pedig marad, az alacsony javadalmazás, a folyton változó és be nem tartott törvények, a szegényes felszereltség miatt megalázottan végzi munkáját, időnként tiltakozik, utcára vonul. A családorvosok nem áprilisi tréfának szánták, hogy múlt pénteken és tegnap nem írtak ingyenes és kedvezményes recepteket, küldőpapírokat, nem is a betegeket akarták büntetni. Azt mondták, a hatalomnak kívánják üzenni, hogy nincs tovább. Áprilisban látunk még fehér köpenyeseket az utcán.
És a betegek, a kiszolgáltatott milliók kinek üzenjenek, hová menjenek? …