Örményországban és Azerbajdzsánban járva az európai utazó számára az egyik legszembetűnőbb jelenség, hogy a településeken sok katonát, laktanyát, vidéken sok elfoglalt hadállást, tüzelőállást látni. A kiújulni látszó karabahi konfliktussal kapcsolatban a helyi és a nagyhatalmi politikai szándék mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a feleknek erős, ugrásra kész haderőik vannak.
A két ország között 1988 és 1992 között konfliktus, 1992 és 1994 között pedig háború zajlott a területért. Eredetileg a Karabah térségben élő, de azeri ellenőrzés alatt álló örmény többség fogott fegyvert az elszakadásért, amit Azerbajdzsán akadályozott, a térségben megtartott népszavazást az azeriak bojkottálták, az azeri állam pedig az eredményét nem fogadta el. A konfliktus elmérgesedése a Szovjetunió szétesésekor gyorsult fel. A háború 1994-ben fegyverszünettel zárult le, de a két állam nem kötött békét, a konfliktus igazából csak befagyott. A harcoknak 30 ezer halottja volt, 230 ezer örménynek és 800 ezer azerinek kellett elmenekülnie lakhelyéről. Még 2009-ben is félmilliónál több menekült élt Azerbajdzsánban.
Az elmúlt napok történései is bizonyítják, Azerbajdzsán nem mondott le az elvesztett területek visszaszerzéséről, és a szénhidrogénekben gazdag ország – a máig érvényben lévő hivatalos nemzetközi fegyverembargó ellenére – több milliárd dollárt fordított haderőre az elmúlt években – ismerte el Ilham Aliyev elnök. Becslések szerint a legfőbb szállító Oroszország, Izrael, Törökország és Ukrajna volt. Tüzérségi és légvédelmi rendszerek (miután Moszkva használt Sz–300-asokat ajándékozott Jerevánnak, néhány év elteltével új gyártásúakat adott el Bakunak), pilóta nélküli repülőgépek egyaránt szerepeltek a palettán, de mint azt a 2014 őszén először megrendezett ADEX 2014 kiállítás is mutatta, gőzerővel fejlődik a helyi védelmi ipar is.
Ami Örményországot, illetve az általa támogatott hegyi-karabahi örmény entitást (az úgynevezett Artsakh Köztársaság) illeti, a haderő fejlesztése és állapota szinte teljesen Moszkva támogatásának függvénye, márpedig a Kreml láthatóan sok haditechnikát ad át, illetve tart üzemképesen. Ennél azonban sokkal többet nyom a latban, hogy Gjumriban, illetve Erebuniban nagyjából mintegy ötezer fős orosz összhaderő-kötelék állomásozik, ami Jereván biztonsági garanciája nemcsak egy potenciális azeri fegyveres revízióval, hanem Törökországgal szemben is.
Egyre több az áldozat
Az azeri védelmi minisztérium április 5-i reggeli közleménye szerint az elmúlt két nap harcaiban 16 azeri katona halt meg, örmény oldalon viszont egy nap leforgása alatt hetven katona esett el, és közel húsz haditechnikai eszköz semmisült meg. Az örmény védelmi minisztérium reggeli összegzésében viszont azt írta, hogy a karabahi „hadsereg” a harcok kirobbanása óta húsz katonáját vesztette el, 26-an eltűntek és 72-en megsebesültek. A halottak között van négy civil, köztük egy gyerek. A karabahiak hét harckocsija semmisült meg. Jereván szerint az azeriek viszont eddig 300 katonát, 18 harckocsit, két helikoptert, három páncélozott gyalogsági járművet és 6 pilóta nélküli repülőgépet vesztettek, és jelenleg egyetlen hegyi-karabahi település sincs a kezükön. (mno.hu)
Tűzszünet – véget érhet a konfliktus?
Egyes források szerint az örmény–azerbajdzsáni határon lévő Karabah-hegységben megállapodtak a felek, és életbe lépett gyakorlatilag a tűzszünet. Azerbajdzsán két napja jelentett be tűzszünetet. Az MTI a Ria Novosztyi orosz hírügynökséget idézi, amely szerint Szenor Aszratján azt mondta, hogy a fegyveres erők helyi idő szerint délben tűzszüneti parancsot kaptak, és már végre is hajtották az utasítást.
