A húsvétra (de más egyházi ünnepre) érvényes hivatalos munkaszüneti napokat – mozgó ünnepről lévén szó – mindenki felekezeti hovatartozása szerint veheti ki – áll a szintén hivatalos munkatörvénykönyvben. S ez így van, azaz volna rendjén, a gyakorlatban így is történik.
A könyvelésnél azonban már nem, hiszen minden hónapra meghatározott a munkaórák/napok száma, s ha egy hivatalos ünnep a nem ortodoxoknak más hónapra esik, az akkor nem írható be, egy sor munkaügyi, adóhivatali bejelentésnél az előírások, a szabályok, az ezeket működtető rendszerek (értsd számítógépes rendszerek) pedig már nem képesek ezt „elkönyvelni”. Magyarán a más felekezetű alkalmazottak számára a munkaadó arra kényszerül, hogy papíron az ortodox ünnepen adja ki a munkaszüneti napot.
Apróság – legyinthetnénk –, de ilyen „apróságok” sorozata (hogy csak egyet említsek, egyetlen magyar helységnév sem szerepel a hazai hivatalos névlistákon) gyakorlatilag törvényesíti a másodrendű állampolgári státusunkat. A munkaadót pedig pluszmunkára kötelezi, hiszen arra is figyelnie kell, hogy papíron egy másik hónapban, egy másik napon írja be azt a bizonyos munkaszüneti napot alkalmazottjainak.
