Legutóbb Málik Józsefről, a Mikes Kelemen Főgimnázium első igazgatójáról emlékeztem meg. Málik igazgatósága alatt számos jól képzett pedagógus állt a háromszéki nőnevelés (de nem csak) szolgálatában. Közülük emlékeztetőül a feledésbe merült Huszka Józsefet (1854–1934) emelném ki, a neves rajztanárt, néprajzost és művészettörténészt.
Nem volt székely származású, hisz az alföldi Kiskunfélegyházán született, és Budapesten hunyt el 1934. március 31-én.
Elemi és középiskolai tanulmányai után a budapesti Műegyetem hallgatója, de abbahagyja, és a művészet felé orientálódik, rajztanári képesítést szerez. Főbb tanári állomásai: Dés, Zenta, Sepsiszentgyörgy és Budapest.
A sepsiszentgyörgyi Polgári Leányiskolához 1879-ben kap kinevezést a rajz és a szépírás katedrára, közben a Polgári Fiúiskolában is tanít rajzot. A Polgári Leányiskolánál 1890-ig oktat, ekkor áthelyezést nyer Budapestre, ahol a Piarista Főgimnáziumban, majd a József Műegyetemen tanít.
Pedagógiai tevékenysége mellett jelentős tudományos munkát fejt ki, elsősorban a székelyföldi népművészet értékeinek feltárása terén. Ezirányú tevékenységét értékelte a halála után megjelent cikkében a Székely Nemzet helyi lap is: ,,Az alföldi zóna szülöttének művészeten élesült sasszeme csakhamar felismerte, hogy a népművészetnek micsoda kincsgarmadája hamupipősködik itt, a Székelyföldön elfeledetten, ismeretlenül, és legott feltárása apostolául szegődött.” Nem véletlen, hogy a Székely Nemzet megemlékezett róla, hisz annak rendszeres külső munkatára volt, a terepen szerzett népművészeti tapasztalatait osztotta meg a lap olvasóival. Említésre méltó írása 1883-ból A magyar díszítő styl, valamint 1887-ben A mi székely festő iskolánk a XV. században.
Ezekben a tanulmányokban összegezte azokat a kutatási eredményeit, melyekre a kilyéni unitárius, a gelencei régi római katolikus, a bibarcfalvi, sepsibesenyői, erdőfülei református, az udvarhelyszéki, derzsi templomok falain talált Szent László-legenda freskóanyagain bukkant. Az 1887-ben megjelent tanulmánya elsőként beszél a XV. századi virágzó székely festőiskoláról.
1929-ben Csutak Vilmos felkérésére a Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 50. évfordulója alkalmából az Emlékkönyvben jelent meg A székely kapuk meséje című tanulmánya.
Székelyföldi kutatásainak eredményeit közli Budapesten 1895-ben A székely ház címmel. Jelentős munkája még az 1930-ban szintén Budapesten megjelent, A magyar turáni ornamentika története című műve.
Huszka József beírta nevét a sepsiszentgyörgyi oktatás történetébe, valamint a székely tudományosság, a népművészeti és a díszítőművészet székelyföldi kutatóinak méltatlanul elfelejtett sorába.
Jancsó Árpád
