– Kezdetnek mesélj kicsit arról, hogy milyen eredményeket értetek el ebben az idényben, és mennyire vagy elégedett a gyerekek teljesítményével?
– Nagyon elégedett vagyok, mert ebben az idényben nem volt olyan verseny, ahol ne állt volna egyik sportolónk a dobogón, és sikerült színvonalas megmérettetéseken részt venni. Az idén kaptam egy teljes katedrát a Tanulók Házánál, így ott is oktatok, és anyagilag ez nagy segítséget jelentett, mert eddig minden versenyt a szülők álltak, most pedig nagyban csökkent ez a kiadás. Az országos bajnokság mellett még jó pár versenyen részt vettünk, ilyen volt például a maroshévízi, ahol a gyergyószentmiklósi és csíkszeredai sportklubok és egyesületek mind részt vettek, így nagyon jó színvonalú versenyről dobogós helyezésekkel térhettünk haza, mert Bíró Maja a nyolcévesek között lett második, míg Csenteri Gergely a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Ezek az eredmények minket is megleptek, hiszen teljesen új csapatként a nagyobbak közt is helytálltunk. Dornavátrán és Kapnikbányán is mi voltunk a meglepetéscsapat, mert a csíkiak mellett a legtöbb díjat sikerült bezsebelnünk. Azt mondhatom, hogy két év elteltével felvesszük a versenyt az ország legjobb klubjaival is. Technikailag nagyon jók a gyerekeink, és nagyon jó adottságokkal rendelkeznek.
– Milyen céllal hoztátok létre a Sport-All Sport Klub keretén belül a síszakosztályt?
– 2014-ben a Sport-All Sport Klub keretén belül megalakult az alpesi sí és az úszószakosztály két oktató vezetésével, hiszen másodmagammal, azaz Bajkó Levente Attilával indítottuk útjára ezt a kezdeményezést. Ezzel egy régi álmunk vált valóra, hiszen amikor Orbán tanár úr elköltözött Magyarországra, Sepsiszentgyörgyön az alpesi sí versenyszintű oktatása megszűnt. Én négy évet Ausztriában töltöttem egyetem után, és ott végeztem el a Bécsi Síakadémiát, illetve dolgoztam síoktatóként. Amikor hazaköltöztem, Vass Hunor segítségével létrejött a szakosztály, de az első év nagyon nehéz volt, mert nem volt megfelelő felszerelésünk, gyerekeket kellett toboroznunk. A két évvel ezelőtti csapatból három gyerek maradt meg, de az idén kialakult egy stabil, jó eredményeket felmutató alakulatunk. Sikerült több mint húsz év után újra a romániai alpesi sí meghatározó klubja lenni, hiszen Szentgyörgynek Dani Kinga és Vass-Vitus Kinga személyében voltak országos bajnokai, hogy ne tekintsünk vissza régebbre.
– Két év után hány gyerekkel dolgoztok együtt?
– Jelenleg 14 gyerekkel foglalkozunk, de általában hét-nyolc sízőt szoktunk vinni versenyekre. A csapat tagja Bíró Maja, Taranek Bernadett, Molnár Etele, Molnár Bulcsú, Fehérvári Boglárka, Finta Szilárd, Barta-Martina Máté, Török Bálint, Buksa Tamás, Tamás Gergely, Csenteri Gergely, Potra Andrea, Potra Hanna és Szabó Fruzsina.
– Nem igazán volt kedvező télben része a téli sportok szerelmeseinek. Titeket ez mennyire hátráltatott?
– Nem kedvezett a tél, de mégis több versenyen voltunk, mint az előző idényben. Az az igazság, hogy néhány helyen volt a versenyzéshez megfelelő hó, csak meg kellett keresni. Decemberben már voltunk edzőtáborban a Madarasi Hargitán, szóval, ahogy az első hó leesett, mi már csúsztunk is rajta. Nyáron sem akarunk tétlenül ülni, és ennek fényében készülünk edzőtáborba Kapnikbányára, ahol van egy műstrukturált pálya – az egyetlen az országban. Ott télen-nyáron van sízési lehetőség, persze melegebb időben reggel tartjuk az edzéseket, mert a nagy melegben nem lehet.
– Hogy lehet ezt a környékünkön nem túl népszerű sportágat megszerettetni a gyerekekkel?
– Ezt a sportágat is, mint a többit, már kis korban el kell kezdeni. Akinek van egy kis adottsága hozzá, az elkapja, mint a vírust, beférkőzik a bőre alá. Legalábbis a személyes tapasztalatom alapján ezt tudom mondani, mert nekem a sízés az életem. Költséges sportág, amit szeretni kell, ha jó eredményt akarunk elérni, és állandóan versenyekre kell vinni a gyerekeket, mert csak úgy tudnak fejlődni. A síeléstől úgy fáradunk el, hogy sportolás közben nem szenvedünk. A nap végén érezzük csak, mennyit mozogtunk, és a síelés utáni fáradtság egy kellemes fáradtság. A síelés technikája örökké fejleszthető, minden alkalommal tanulhatunk valami újat, amivel még élvezetesebb lesz a mozgásunk.
– Hol szoktatok edzeni?
– Edzéseink egy részét Sugásfürdőn tartottuk, de ott nem engedték, hogy felállítsuk kapuinkat, és úgy gyakoroljunk, anélkül pedig versenyre készülni nem lehet, így inkább mentünk a Madarasi Hargitára vagy Tusnádfürdőre. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk az itteni sípálya működtetőjével, és igyekszünk megegyezni, hogy a következő szezonban már használhassuk  kapuinkat, mert csak így tudunk teljes értékű edzést végezni.
– Mik a célkitűzéseitek a jövőre nézve?
– A Sport-All Sport Klub célkitűzése, hogy helyi versenyeket is szervezzen, és jövőben útjára indul a Dani Kinga-emlékserleg. A környékbeli klubok szívesen elfogadják meghívásunkat, és ha minden jól megy, színvonalas versenyt szervezhetünk hazai környezetben. Tervben van, hogy a magyar válogatottal közösen részt vegyünk egy kéthetes edzőtáborban Ausztriában, és úgy érzem, ha ez megvalósul, a többi csapattal szemben előnyben leszünk. Emellett pedig az edzők képzését is fontosnak tartjuk, és szeretnénk külföldön különböző továbbképzéseken részt venni. Az elkövetkezendő években viszont külföldi versenyeken is részt szeretnénk venni, jövőben a bulgáriai Banskoban lesz az ifjúsági Balkán-bajnokság, ahol mindenképp versenyezni szeretnénk. A folytatásban pedig Ausztriában és Szlovákiában is szeretnénk próbára tenni magunkat, és a nagyobb versenyzőinkkel FIS-pontokat is szereznénk.
– Milyen a kapcsolatotok az ország többi klubjával?
– Az ország többi klubjával is nagyon jó kapcsolatot ápolunk, nincs köztünk ellentét. A brassóiak felajánlották, hogy eddzünk velük, mert nekik is előnyük származik belőle, akárcsak nekünk. A pályán ellenfelek vagyunk, de ahogy véget ér a verseny, újra barátokként kezeljük egymást. A Csíkszeredai Sportklub egykori edzőitől is nagy segítséget kaptunk, hiszen a legjobb és legújabb felszerelést bocsátották rendelkezésünkre, vagyis bérbe adták, így nem kellett megvásárolnunk a több ezer eurós léceket. Most már annyira fejlődtünk, hogy pályázatok segítségével sikerül saját felszerelést is biztosítanunk. A jó eredményeknek hála, sikeresebben pályázhatunk.
– Ahogy te is mondtad, a sízés a költséges sportágak közé tartozik. Nektek még mire lenne szükségetek?
– Síbotokra van szükségünk, de szerencsénkre a szezon végén nagyon jó promóciók vannak. Így két év után elértük azt, hogy mindenkinek egyforma ruhája van, illetve szeretnénk még egyforma aerodinamikus versenyfelszerelést is vásárolni. Különböző gépeket vettünk, és úgy érzem, jó felszerelésünk van ahhoz, hogy megfelelő körülmények között tudjunk edzeni. A száraz edzéseken szükségünk lenne még néhány segédeszközre, ami az egyensúlygyakorlatokban segíti munkánkat, de idővel ez is meglesz.
– A gyerekeknek nagyon jó élményforrás, ha olyan sportolókkal találkozhatnak, akik már elértek valamit a sportban. Miklós Edit után szeretnétek még másokat is meghívni?
– Tavaly meghívtam a csíkszeredai Miklós Edit alpesi sízőt, aki szívesen eljött Sepsiszentgyörgyre, és mesélt arról, hogyan jutott el arra a szintre, ahol most van. Szerintem nagyon jó élményt nyújtott a gyerekeknek, mert lehet egy olyan példaképük, aki ebből az országból kitartással a világ legjobbjai közé tornázta fel magát. Ezek a találkozók arra is jók, hogy népszerűsítsük a sízést, és a jövőben is tervben van, hogy kiemelkedő eredményekkel rendelkező alpesi sízőket lássunk vendégül.