A közszférában dolgozók javadalmazására, a gondok orvoslására most kidolgoztak egy sürgősségi kormányrendelet-tervezetet, ezt a kormány meg akarta tárgyalni. Gyorsan és annyira hatékonyan vitatták meg, az egyeztetések olyan jól sikerültek, hogy helyben vissza is vonták. Mert van ám nálunk operativitás! A munkaügyi miniszternőre ráijesztettek az érintettek, és ő ’jedtében nem merte támogatni az elképzelést, sőt, lemondott. Sokan rájöttek menet közben, hogy a tervezet nem fenékig tejföl, illetve pénz. Az is lehet, hogy titokban örvendenek a nagy méltóságú államférfiak, hiszen az egységes bértábla csökkentené fizetésüket. Látszatra, persze, mert tudják pótolni. Az elnök Klaus Iohannis, a miniszterelnök, a szenátus és a parlament elnökének fizetése most 20 540 lej. A tervezet szerint az elnöké potom 15 000 lejre, a másik háromé 13 700-ra zuhanna. És alaposan csökkenne a többi 44 főméltóságé is.
A szakszervezeti vezetők, akik általában semmivel sem elégedettek, keményen tiltakoztak az új kezdeményezés ellen. Egyik vezérük, Hossu röviden kifejtette, hogy: „ez (az új javaslat) lemond az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéről”. A jelenlegi bérezésben méltánytalanságok, aránytalanságok vannak, de úgy látszik, hogy a most aránytalanul és méltánytalanul több jövedelmet bezsebelők erősebbek, így minden marad a régiben. Nálunk már bebizonyosodott, hogy a bér nem az elvégzett munkával arányos, hanem az kap több pénzt, aki jobban tud sztrájkolni, tüntetni. Sajnos, nem mindenki tud sztrájkolni vagy tüntetni, mert hogy szüntethetné be a munkát a munkanélküli vagy a nyugdíjas? Ők csak úgy sztrájkolhatnának, ha egyszer nekiállnak dolgozni.
Az a baj, hogy míg a termelésben megszabják, egy minimálbérért hány gatyát kell megvarrni, hány szem zabot meghegyezni, addig a büdzséből fizetetteknél nem lehet mennyiségben mérni az elvégzett munkát. Nem lehet egy pedagógus teljesítményét aszerint értékelni, hogy hány magas képesítésű embert nevelt ki és hány analfabétát. Keze alól hány jó szaki, hány orvos, tanár, mérnök, vagy Nobel-díjas tudós, illetve munkanélküli került ki. Ugyancsak mérhetetlen, hogy egy orvos vagy egészségügyi káder hány embert mentett meg a haláltól  vagy netán hányat segített át a másvilágra. Azt sem lehet felbecsülni, hogy egy közigazgatásban dolgozó mennyi idővel rövidítette meg egy ügyfél ügyintézését vagy mennyi időt rabolt el életéből. A politikusok munkáját sem lehet azzal méricskélni, hogy hány jó törvény születésénél bábáskodtak.
Az emberek nagy reménnyel ébredtek az új demokráciában, és várták, hogy Románia az Európai Unió tagja legyen. Abban bizakodtak, hogy azután a minimálbér nálunk is legalább 2000 euró lesz, és a munkanélküli-segélyből – akár a német munkások – vígan megélnek és még üdülni is el tudnak menni, például Dubajba duhajkodni. Ember tervez, kormány végez, mert a büdzsé véges.