Ahogy arról már beszámoltunk, a sepsiszentgyörgyi tapasztalt hegymászó, Tulit Zsombor sikeresen feljutott sílécekkel az iráni 5671 méter magas Damavand csúcsára, majd három óra alatt lesízett 2700 méterig. Barátja és expedíciós társa, Szarukán László nem jutott fel Közel-Kelet legmagasabb csúcsára, ellenben 4200 méteren bevárta Zsombort, és onnan együtt ereszkedtek le. Elmondása szerint számára ez a kaland egy magánutazási akció volt. A Székelyek a magasban expedíciósorozatban sorra kerülő Tea Mobil Damavand, 2016 expedíció eredeti csapata négy személyből állt volna, ám egy alpinista betegség és egy személyes okok miatt visszalépett az életre szóló kalandtól.
„Sikeres volt az expedíció. Feladatunknak tekintettük, hogy eloszlassuk az Iránnal kapcsolatos tévhiteket, hiszen nagyon kellemes és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk ebben a nagyszerű országban. Épen és egészségesen hazaértünk, és most már a fagyási sérüléseim sem látszanak” – nyilatkozta Tulit Zsombor a sajtótájékoztatón.
Zsomborék beszámolója szerint az időjárási faktor a vártnál is kegyetlenebbre alakult, hiszen a csúcstámadás napján, április 13-án havazott, és emiatt lavinaveszéllyel is szembe kellett nézniük, köd volt, 60 km/órával fújt a szél, illetve -25 Celsius-fokot kellett elviselniük. Egy adott ponton annyira hideg volt, hogy jégpáncél alakult ki rajtuk, és a kabátjukon még a cipzárt sem tudták lehúzni. A hegymászók azt is elmondták, hogy oxigénmaszk nélkül teljesítették a kitűzött célt, és még a kénkigőzölgések ellen ecetbe áztatott maszkokat sem vették igénybe. Az akklimatizálódás rövidre sikerült, és állításuk szerint jól jött volna még egy nap és egy kis pihenés.
„Az iráni emberek barátságosak, vendégszeretőek, jó házigazdák, és nagyon jól főznek. Az utazás előtt kicsit féltem az állandó bárányhúsfogyasztástól, de kellemesen csalódtam, mert nagyon sok zöldséget esznek, különböző módon elkészítve, illetve csirke- és marhahús is gyakran van az étlapon” – emlékezett vissza Zsombor, majd László azt is hozzátette, hogy az irániak rengeteget teáznak, és sokat tanulhattak vendéglátóik teakultúrájáról. Ezek az emberek tudatosan meg akarják változtatni az országukról alkotott negatív képet, kedvesen, barátságosan szólnak a turistákhoz.
Zsombor és László számára az április 8. és 18. között teljesített iráni út egy nagy kaland volt, de a Damavand megmászása mellett más élménnyel is gazdagodtak, hiszen jártak a sivatagban, és Teheránban is megfordultak, ahol nagyszerű sípályák vannak, és tökéletes a hó állapota. Állításuk szerint az irániak körében a labdarúgás után a sízés a legnépszerűbb sport, illetve előszeretettel hódolnak a hegymászásnak is. Téli időszakban a Damavandot meghódító hegymászók 95 százaléka külföldi, és mindössze 5 százalék helyi, azonban nyáron ez pont fordítva van. „A túra úgy sikerült, ahogy elképzeltük, de a csúcstámadás nem alakult tökéleseten az időjárás miatt, így ezúttal nincs székely zászlós fotónk a csúcson. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ne tévedjünk el, mert a köd miatt nehezen találtuk a menedékeket, mivel nem volt túravezetőnk. Egy alkalommal pedig 4200 méteren egy kőmenedékben aludtunk, amely legalább megvédett a széltől, de a hidegtől kevésbé” – mesélte Tulit, majd azt is hozzátette, hogy Irán meglátogatását másoknak is ajánlják, hiszen a repülőjegyet beleszámítva sem kerül többe, mint egy osztrák sítúra.
A világot látott háromszéki hegymászók végezetül azt is kijelentették, hogy mindenképp vissza szeretnének menni még Iránba, sőt, Zsombornak szándékában áll kezdőknek is túrát szervezni a Közel-Keletre. A két sportszerető következő célkitűzése, kalandja: a közeljövőben a Budapest–Bamako Rali résztvevői szeretnének lenni.
A Tea Mobil Damavand, 2016 expedíció támogatói: Tea Mobil, Depo, ABS Sped, Kovászna Megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Tein, Táltos Kiadó és a Prevent Mozgásközpont.
