Tavaly novemberben Megújuló épített örökségünk a Kárpát-medencében címmel indult az a műemlékvédelmi előadás-sorozat, amelynek második részét a műemlékek világnapjára (április 18.) időzítette a szervező Székely Nemzeti Múzeum. Tervek szerint a harmadik téma: épített örökségünk térben és időben.
Csáki Árpád történész, a hétfői előadás házigazdája hangsúlyozta, a 2015-ben összeállított műemléki jegyzékben 594 háromszéki tétel szerepel, van tehát bőven, amiről gondoskodni, amit felújítani és megőrizni. Felvezetésében S. Sebestyén József ismertette a magyarországi és az európai műemlékvédelmi törvénykezés alakulását az 1980-as évek elejétől napjainkig, kitért a különböző műemlékvédelmi hivatalok szerepére, végül leszögezte: a műemlékek megvédése nem csupán a hatóságok felelőssége, ezen a területen csak széles körű összefogással lehet eredményt elérni. Fontos, hogy a műemlékek helyreállítása hiteles legyen, ugyanakkor hosszú távon fenntartható, és nem téveszteni szem elől, hogy az örökségvédelmi folyamatok alatt minél kevesebb érték vesszen el – mondotta. A szakember hangsúlyozta: a műemlék épületek fenntartására legalább annyi energiát kell fordítani, mint keletkezésük kutatására, és sorolta az épületkárosodás okait: a környezeti hatások, a rossz szerkezeti megoldások, hibás beavatkozások a felújítások során kevesebb mint fele arányban befolyásolják az épületromlást, 55 százalékban a rendszeres karbantartás hiánya okolható a károsodásért. Az előadó pozitív példaként a hollandiai műemlékvédelem egyes vonatkozásait említette: a településkép kialakításánál különösen figyelnek arra, hogy a régi beágyazódjék az újba, segítenek a védett épületek tulajdonosainak a felújításban, és rendszeres felértékeléssel utána is követik ezek állagát, állapotát.
Életünket meghatározza az építészeti környezet, ezért is fontos, hogy ne leromlott épületek szomszédságában éljünk, hanem gondozzuk, őrizzük meg azokat, építsünk melléjük odaillő épületeket, teremtsünk összhangot régi és új között – hangsúlyozta az előadó.