Régi háromszéki székely családból származik, első ismert ősét, Vitályos Balázst mint gidófalvi birtokost említik 1580-ban, 1602-ben a Básta-féle katonai összeírásban székelyként szerepel. A későbbi fejedelmi összeírásokban is egyre inkább ágakat hajtó primipilus családként jelennek meg az utódok.
A tizennyolcadik századtól hivatalnokként és papként dolgoznak Erdély különböző helységeiben. Így a Vitályos Géza hasonnevű édesapját is a jogi pályán találjuk. Gizella nevű feleségével Radnóton, illetve Marosvásárhelyen laktak. Itt születtek meg a gyermekeik is: Lili 1905-ben, Géza 1908-ban és Iván 1910-ben. Iván az apja szakmáját folytatta, Géza viszont az orvosi pályára lépett. Gidófalvi származásukhoz mindig ragaszkodtak.
Vitályos Géza elemi iskolaéveit az egykori Református Kollégiumban (ma Bolyai Líceum) végezte Marosvásárhelyen, ahol 1926-ban érettségizett. Ez volt a környék legrangosabb iskolája, bentlakásában sok vidékről származó tanuló ismerte meg a közösségbe való beilleszkedést és a társadalmi szolidaritást. Erős szűrőrendszerrel működött, a kollégium jelvényeit nem viselhette akárki. Vitályos Géza osztálya is csak 24 tanulót számlált. Igaz, akkor még alig heverték ki a négyéves háború és az impériumváltozás okozta veszteségeket. Ráadásul az 1924/25-ös iskolai évtől az Anghelescu-kormány bevezette, hogy a magyar gimnázium tanulói az érettségi vizsgát nem saját iskolájukban tegyék le, hanem egy román nyelvű líceumban. Így az akkori kollégium tanulói a Papiu Ilarian nevű állami gimnáziumban érettségiztek, ahol a vizsgára előállt huszonnégy tanulóból csak tizennégy kapott átmenő jegyet. Ezek között volt Vitályos Géza is. Úgy látszik, elég hamar elsajátította a román nyelvet, mert a sikeres érettségi után felvételizett a kolozsvári I. Ferdinand Király Tudományegyetem orvosi karára, ahol 1933-ban szerzett orvosi diplomát. Ezután a debreceni egyetemen nyert sebészi képzést, de nem maradt Magyarországon, hazatért Erdélybe.
1939-től a csíkszeredai kórház sebészeti osztályán dolgozik, ahol nemsokára osztályvezető lett.
1941-ben megnősült, Szőnyi Mária tanárnő lett a felesége. 1943-ban megszületik az első fia, Pál. Közben Magyarország is belépett a hitleri Németország oldalán a II. világháborúba, s a kezdeti sikeres előnyomulást nemsokára visszavonulás követi. 1944 őszén már a csíkszeredai kórházhoz is megérkezik a parancs, hogy menekülni kell. Sopronig menekülnek vonattal. Miután itt is utolérték őket a szovjet csapatok, és a front átvonult a városon, ismét hazatértek Csíkszeredába, ahol 1949-ig dolgozik mint osztályvezető sebész főorvos. 1945-ben megszületik második fia, Gábor.
1949-ben áthelyezik a sepsiszentgyörgyi kórház sebészeti osztályára osztályvezető főorvosnak. Hamar megszokta és megszerette az enyhébb klímájú várost. 1947-ben megszületik harmadik gyermeke, Annamária, s rá egy évre a negyedik, Katalin. Mint egykori ősei, ő is nagy családot tervez, és hozzákezd hajlékot építeni. A betegei szeretik, kiválóan operál, elsősorban a hassebészetben és a traumatológiában mutat nagy jártasságot. Szabad idejében vadászni jár vagy teniszezik a városi pályán. Éli a kisváros polgári életét. Ez azokban az időben nem volt természetes dolog, mivel a proletár diktatúra nem díjazta az efféle nyugalmas életet. Az 1956-os magyarországi forradalom vérbe fojtása után megkezdődött a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi egyetem átalakítása. Előbb az addigra már kialakult nagyszerű tanszemélyzetet verték szét, a tanársegédeket, főorvosokat vidéki városokba helyezték el, mondván „meg kell erősíteni a vidéki kórházakat”. Így Darkó Zsigmond sebész tanársegédnek is mennie kellett Marosvásárhelyről. S mert akármilyen kis kórházba nem helyezhették a neves orvos-tanárt, helycsinálás ürügyén Vitályos Géza főorvost Kézdivásárhelyre nevezték ki, akarata ellenére. S mivel nem volt párttag, még védekezni sem tudott az áthelyezés ellen. Egyébként Darkó doktor teljesen ártatlan volt az ügyben, ő sem szívesen hagyta el Marosvásárhelyet.
Szentgyörgy környéki betegei még sokáig ragaszkodtak hozzá, még 1961-ben, idejövetelemkor is kértek hozzá beutalót.
Az áthelyezés nagyon megviselte. Nem is csoda, hiszen népes családja volt, akiknek stabil otthont szeretett volna biztosítani. Aztán Kézdivásárhelyen vett házat, és megpróbált beletörődni a változtathatatlanba. Az 1969-ben hirtelen bekövetkezett haláláig dolgozott. Este 10 órakor még operált, éjjel 2 órakor infarktusban halt meg, 61 éves korában.
***
Gyermekei közül Pál fia folytatta apja mesterségét. Az általános orvosi elvégzése után gyermeksebész lett. Nyolc évet Szebenben dolgozott, aztán 1983-ban Németországba emigrált, ahol Sigenben 20 évig volt első főorvos. Nyugdíjasként Magyarországon él Brigitte feleségével. Egy gyermeke van: az első házasságából 1977-ben született Vitályos Gábor Áron, aki biológus a budapesti egyetemen.
Gábor fia fogorvos lett. 1976-ban egy lengyelországi kiránduláson szökött meg hajón Svédországba. Onnan Németországba ment, majd Spanyolországban telepedett le véglegesen, ahol ma is fogorvos. Felesége Daniella, Jessica lányuk apja szakmáját követte.
Annamária 1981-ben Németországba emigrált, gépészmérnökként dolgozik, nincs gyermeke.
Katalin Svájcban élt 2014-ben bekövetkezett haláláig. Egy lánya született, Chantal, aki tanárnő.
***
Közel háromnegyed évszázaddal ezelőtt egy szép erdélyi értelmiségi család kezdett kialakulni, amikor megszületett az első gyermek, akit még három követett. Vitályos Géza doktor házat kezdett építeni nekik, amit aztán ott kellett hagyniuk. Aztán a kézdivásárhelyi otthonukban sem sikerült megmaradniuk, más városokba helyezte őket a hatalom. Talán ezt az örök költözést, ezt a bizonytalanságot unták meg a leszármazottak, amikor házat, hazát elhagyva, új otthont kerestek. Feltehetnénk a kérdést: mi lett volna, ha itthon maradhattak volna? Hány Vitályos-leszármazott élne most a család ősi földjén, Háromszéken? De mivel a történelem nem ad választ a „ha” kérdésekre, maradunk azzal a szomorú ténnyel, hogy dr. Vitályos Géza szép nagy családjából Háromszéken csak egy síremlék maradt a kézdivásárhelyi református temetőben.
DR. NAGY LAJOS
