A menyhal az egyetlen édesvízi tőkehalféle. Kevesen ismerik, és még kevesebben horgásznak erre a haltípusra, főleg azért, mert nyáron a meleg vizet nem kedveli, így többnyire télen lehet fogni, amikor a víz hőmérséklete 10 Celsius-fok alá csökken.
Ilyenkor csapatokba verődik, és felkészül az ívásra. Egy hal közel ötmillió ikrát is lerakhat, s mivel télen nem sok ellensége van az ikrának, így nagy százalékuk kikel. A meleg vízben nem igazán táplálkozik, ezért fejlődése igen lassú a sok koplalás miatt. Főként a fenéken tartózkodik. Az életkörülmények függvényében akár a 20–30 kilogrammot is eléri.
Aki menyhalhorgászatra adja a fejét, annak nincs könnyű dolga. A nehézség nem a horgászmódszerben van, hanem a horogra kerítésében, illetve a téli hideg sem könnyíti a horgász dolgát. A menyhal alapvetően magányos, de ívása idején tömegesen mozog, így ha fogunk egyet, majdnem biztos, hogy újabbak követik. Kedvelt tartózkodási helye: alámosott partok, gyökerek, ágak között, mély vizek, zúgók alatt. A vizek tisztulásával a menyhal megjelent a Sajóban és a Hernádban is, de a legjobb helyek a Tisza felső szakaszán találhatók. Főként esti, éjszakai órákban fogható.
A menyhal horgászatához könnyű, 30–40 grammos, kemény spiccű fenekezőbotot használjunk, az orsóra 20–25-ös zsinór kerüljön. A fenékólomnak nem kell túl nagynak lennie, a 25 gramm körüli lapított ólom megteszi, ha nem nagy a sodrás. A horog 2–4-es süllőzőhorog, a fenéktől 10 cm-re lebegtetve. A halakra jellemző, hogy hosszabb időre megállnak, ezért eredményes lehet az úszós görgetés, feltéve, hogy a fenék akadóktól mentes. Így az úszós módszerrel nagyobb területet átvizsgálhatunk, és nem kell megvárni, hogy a hal jöjjön hozzánk.
(A Villantómagazin nyomán)
