Műfajtól függetlenül nagyszerű, színvonalas zenei produkcióknak lehettünk szem- és fültanúi a különböző helyszíneken. A templomok, a múzeum, a Művészeti, na meg a kocsmák adtak helyet a hazai és vendégmuzsikusoknak.
Ám ritka kivételtől eltekintve az igényes előadásokat igénytelen környezetben tálalták az egyébként nagy számban érdeklődő nagyérdemű elé. Mintha a kellemes színpadi látvány, esetenként a fény nem tartozna a produkcióhoz. A dzsesszkocsma félhomálya talán még látványelemként is felfogható, de a szakadt-kopott színpadi függöny, a maszatos fal, a nyikorgó bejárati ajtó, a kiégett reflektorégő (ha egyáltalán van megfelelő reflektor) vagy éppen a kényelmetlen szék mind-mind a műélvezet esélyeit csökkenti.
Pedig milyen kevés kellene ahhoz, hogy a bezárkózást sugalló ,,félhomályt" eloszlassuk...
