Büszke vagyok, hogy anyanyelvem magyar, melyet a világ legszebb és színesen gazdag kifejező nyelvének tartok; magyarul beszélek, írok, olvasok, énekelek, imádkozom, gondolkodom. Bánt az, hogy nyelvünk romlását kell tapasztalnom, ezt valószínűleg a kétnyelvűség okozza, és az is baj, hogy a gyermekkoromban – a XX. század első felében – Pesten (főleg Angyalföldön) kevesek által használt zsargont (kaja, pia, csaj, strici, zsaru) ma már széles körben beszélik a Kárpát-medencében. Az sem tetszik, hogy a 2015-ben elfogadott új akadémiai helyesírási szabály olyan hibákat alkotott, hogy például a fekete rigó két szó, míg a sárgarigó egy. Vagy a fehér liliomot miért írjuk külön, míg a kékliliomot egybe?
A kultúrának nemzetisége van, mert látjuk, hogy a mai napig is bárhol él a magyar, a magyar kultúrát megőrzi, a magyar ének, tánc, zene, népviselet él, elkülönülve más nemzet kultúrájától, az ázsiai, balkáni, afrikai stb. sajátosságoktól. Számomra a fiatal, mai magyar irodalom elfogadható, amikor Petőfi, Arany, Kölcsey, Vörösmarty, Ady után Kányádi Sándor, Magyari Lajos vagy Farkas Árpád verseit olvasom, de nem tudom lenyelni az obszcén verseket, a trágársággal teli írásokat, amelyek a konzervatív embereket sokkolják. Maradi vagyok, és ez abban nyilvánul meg, hogy elismerem: nem minden jó, ami a múltban történt, és nem minden rossz, ami az új világban jelenik meg. Tehát nem értek egyet a baloldali, kommunista jelszóval sem: ,,minden rossz, ami régi és minden jó, ami új!” Politikailag jobboldali vagyok, de nem szélsőséges, jobboldaliságom pedig azt jelenti, hogy hű vagyok szülőföldemhez, magyar nemzetemhez, identitástudatomat megőriztem, minden lehetőt megteszek népem szolgálatáért, Magyarország felemelkedéséért. Hazámért harcoltam (meg is sebesültem), hiszek a család fenntartható erejében, de nem ismerem el az egyneműek ,,házasságát”, mert az orvosi egyetemen úgy tanultuk, hogy az betegség.
Hiszek egy Istenben, az evolúcióval szemben a teremtést fogadom el, mert ha a teremtő több száz élőlényt, állatot, madarat, halat teremtett, akkor nem hihető el, hogy embert nem, csak majmot. Elítélem a bigott hívőket, az ökumenizmus híve vagyok. Sem ateista, sem materialista nem voltam, az izmusokat kerültem, a humor kedvelője, inkább tréfás ember szerettem lenni. A derűs, optimista életszemlélet mindig erőt adott.
A politikai baloldalra azért haragszom, mert Kun Béláék, Károlyi Mihályék, Rákosiék, Kádárék, Sztálinék és Gyurcsányék tönkretették az országot, haza-, Isten- és magyarellenesek voltak.
A jövő az ifjúságé. Ők veszik át tőlünk az élet vezetését, ezért neveljük, irányítjuk, támogatjuk őket, és idejében átadjuk helyünket. Náluk a tapasztalat hiánya okoz némelykor hibát. Feladatunk az, hogy az élet minden terén olyan EMBERT neveljünk, alkossunk, aki mindent megtesz társadalmunk jó irányba való haladásáért...
Természetesen a sok dicsekvésem mellett bűnös is vagyok, a megbocsátást pedig családomra, rokonaimra, barátaimra és az olvasóra bízom.