Kányádi Sándor: A kisfiú, aki ibolyát látott

2016. április 30., szombat, Kiscimbora

A kisfiú hazafelé lépegetett az óvodából.
Az utca fölött rigók röpdöstek át egyik kertből a másikba. A kertekből innen is, onnan is kesernyés füstszag érzett.
– Égetik a tavalyi lombot – állapította meg a kisfiú, ahogy kíváncsian ide is, oda is be-bekukkantott a kerítések résein.

  • Nagy Zsófia, Barót
    Nagy Zsófia, Barót


„Zöldül már a fű. Szép zöld lesz újra minden” – gondolta a kisfiú. És megállt.
A zsendülő fű között, a kerítésen túl, alig karnyújtásnyira icipici, kék szemű ibolya nézett szembe vele.
– Hát ezt hazaviszem édesanyámnak – határozta el a kisfiú, s már nyúlt volna is, hogy leszakítsa.
– Ne szakíts le, kisfiú! – szólalt meg az ibolya, olyan halkan, hogy csak a kisfiú hallhatta.
Erre valaki nagyokos azt mondaná, hogy az ibolya nem is tud beszélni. De én állítom, hogy tud beszélni. Tanúm rá a kisfiú, aki hallotta. És magam is számos történetben, mesében hallottam, olvastam, hogy a virágok beszélgettek. Még a tévében is láttam, hallottam, s éppen az ibolyát hallottam beszélni. A hóvirággal beszélgetett.
Csak hát tudni kell meg is hallani az ilyen finom hangokat. A kisfiú meghallotta.
– Miért ne szakítanálak? – nyúlt be a kisfiú a rácsos lécek között.
– Mert még kicsi vagyok, ki sem nyíltam egészen. Különben is, lopni szégyen.
– Szégyen? – torpant meg a kisfiú.
– Egyenesen bűn.
– Egy ilyen kis virágot is?
– Azt is. Kicsi szégyen. Kicsi bűn.
– Pedig nagyon szerettelek volna hazavinni édesanyámnak.
– Várd meg, amíg kinyílok egészen!
– Akkor nem lesz szégyen, nem lesz bűn?
– Nem, ha megkéred a bácsit.
– Melyik bácsit, azt a gereblyést ott, aki a tüzet rakja?
– Azt.
– Kérni nem bűn?
– Nem.
– Nem is szégyen?
– Nem is szégyen.
– Akkor jó, megvárom, amíg kinyílsz egészen.
– Köszönöm – mondta a kis ibolya a kisfiúnak –, de hogy ne menj üres kézzel, itt egy levelem, ezt vidd el édesanyádnak.
– Kösz – mondta a kisfiú. – Viszontlátásra!
De szedte is már a lábát szaporán, mert a beszélgetéssel eltelt az idő, s az édesanyja biztosan már várja a sarkon. Várta is.
– Hát te hol maradtál, kisfiam?
– Láttam neked egy szál ibolyát, de még nem nyílt ki egészen. Addig is ezt a levelet küldi szeretettel.
– Hát ez valóban ibolyalevél, köszönöm – mondta az édesanyja, s nemcsak kézen fogta, mint máskor, hanem egy picit ölbe is kapta az ő kisfiát, aki olyan kedves volt, hogy látott neki egy szál ibolyát.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2016-04-30: Kiscimbora - :

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
2016-04-30: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Bajos bö

A kisfiú tegnap alighogy hazajött az iskolából, olyat mondott, hogy attól még a ruhát ringató mosógép is egy pillanatra megállott.
A kakukkos óra kakukkja is kidugta a fejét, mint aki nem hisz a fülének. De aztán vissza is kapta, nehogy illetlen megjelenésével összegabalyítsa az idő rendjét, nehogy megzavarja a láthatatlanul lépegető mutatókat.