Székelyföld jelenéről, jövőjéről beszélt pénteken este a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház tanácstermében tartott vállalkozói fórumon Ambrus Tibor és Tankó László közgazdász. Elhangzott: szakmától és munkakörtől függetlenül mindenkinek tanulnia, fejlődnie kell, mert a székelység fejlődésének ez az egyedüli lehetséges útja. A fejlődést és a fejlesztést az embereknél kell kezdeni, ugyanakkor vállalkozás és egyház összefüggő fogalmak, nem két külön világ, hiszen az ember, a teljesítmény értékesebb, fontosabb, mint a pénzügyi szempontok.
Kovács István unitárius lelkész köszöntőjében megjegyezte, az egyháznak azért fontos foglalkozni a vállalkozások világával, mert amikor valaki létrehozni akar, teremtésre vállalkozik, az sokkal többet jelent az anyagi haszonszerzésnél. „A csúcson spirituális dolgok vannak”, így egy vállalkozói fórum arról szól, hogy az ember a fontos, a gazdaságban is elsődlegesen a mentalitás, a lélek a lényeges.
Ambrus Tibor nemzetközileg ismert budapesti egyetemi docens – a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján is tanít, havonta két hetet tölt ott – másként látja a székelyföldi világot. Jövő vagy visszafejlődés című előadásában kifejtette, az itteni embereknek el kell dönteniük, tud-e fejlődni Székelyföld vagy nem. Az a véleménye, a térség esetében folyamatosan növekszik a lemaradás, Romániához képest is kevésbé fejlődik, miközben az ország is lemaradt az EU-hoz képest. Retrográd, visszahúzó gondolkodást látunk, ez nem jó – fűzte hozzá. Éppen ezért páran létrehozták a Lámpás csapatot, illetve programot (a kezdeményezők szerint a Lámpás program egy módszertan, olyan fejlesztési stratégia, melynek célja a munkavállalók és a munkaadók integrált képzése). Általános tapasztalat: ahhoz, hogy egy település, egy szervezet vagy egy vállalkozás fejlődjék, kell egy „erős ember”, vezető, lelkész vagy vállalkozó. Ahol nem áll senki a közösség élére, ott baj van. A székelyek mindent meg tudnak valósítani, csak egy erős ember mindig meg kell hogy mondja nekik, mi a dolguk – fűzte hozzá.
Számos felmérést végeztek a térségben, ennek alapján állítja, kell a jó csapat, de szükséges a teljesítmény is, mert a munkatársak ugyan jóban vannak egymással a cégeknél, de a barátság mögött rendszerint kevés a teljesítmény, a „szeretetkultúra” miatt sokan nem merik elmondani a környezetüknek, mi az, amit nem tartanak jónak. Szerinte minden vállalat, szervezet működésének kulcskérdése a teljesítmény, s a másik nagyon fontos szempont, akarnak-e fejlődni, tanulni a kisközösség tagjai. „Azt látjuk, Székelyföld fejlesztése az embereknél kezdődik” – nyomatékosított, gyermekeknél kell kezdeni, de felnőttekre is vonatkozik. Szerinte ugyanis ebbe a folyamatba mi magunk is bele tudunk szólni, egy kis közösség maga döntheti el, a tanulást vagy a lemaradást választja, vagyis: míg makroszinten nem tudjuk befolyásolni a fejleményeket, mikroszinten ez lehetséges.
Hagyományosra és modernségre egyaránt szükség van, nem helyes szembeállítani a két fogalmat, a kettő együtt nagyon jól működik – magyarázta. Fontos a haladó gondolkodás, egy közösségben nagyon meg kell becsülni azokat az embereket, akik hozzáadott értéket hoznak létre, termelnek, viszont gyakori probléma, hogy aki fejlődni akar, sokan visszahúzzák. A Lámpás program lényege, hogy minél több civil kezdje fejleszteni az embereket, ezt a munkát hamarosan kiterjesztik egy egész Hargita megyei faluközösségre is.
A székelyudvarhelyi Tankó László néhány gyakorlati szempontot emelt ki, megjegyezve: maga a Lámpás program is a kisebb közösségből próbál felépülni. Hivatkozva egy afrikai közmondásra – „ha gyorsan akarsz eljutni valahova, haladj egyedül, ha messze akarsz érni, menjetek együtt” –, tejtermelő gazdák szövetkezéséről szólt, ez a folyamat Székelykeresztúron kezdődött, Szépvízen folytatódott, illetve Kézdiszéken is elindult, összesen mintegy ezer gazdát érint. Az adalékanyagtól mentes helyi tejtermékek egyre népszerűbbek, megélhetést, biztonságot jelentve a tejtermelőknek.
Megjegyezte, az a jó vezető, aki még okosabb emberekkel veszi magát körül, maga a Lámpás program is az értékes emberi erőforrásra épít, arra, hogy hasonló értékrendű emberek lámpásként adják át gondolkodásmódjukat, illetve felkarolják a helyi termékek előállítóit – noha utóbbiak piaci részesedése egyelőre alacsony, csak mintegy tíz százalékos. Bár nagyon sok jó helyi termék és szolgáltatás létezik, nem könnyű azokat értékesíteni, mert Székelyföld árérézékeny világ.
Az előadásokat követő beszélgetésen elhangzott: rajtunk múlik, hogy „dollárszavazatainkkal” kit támogatunk, ha ugyanazt a minőséget kínálja egy helyi termelő, mint egy multi, akkor szerencsésebb a miénket felkarolni. Viszont vásárlói, kereskedői és vállalkozói kultúráról nagyon sokat kell még beszélni, ennek be kell kerülnie a közgondolkodásba. A változásnak a fejekben kell megtörténnie, s tennivaló még bőven van, mert a szakemberek szerint a térségbeli fiatal közgazdászok egyelőre nem látszanak a székelyföldi cégekben, miközben az itteni vállalkozások legnagyobb problémája a szakemberhiány. Nem csak Brassó jelent precízebb, németesebb kultúrát s emiatt nagyobb jövedelmet, már Marosvásárhelyen is 5–6 fiatal diplomás jelentkezik egy-egy állásra, akár az itteniek is oda vándorolnak.
Belső-Székelyföldön ugyanakkor tragikus méreteket ölt a nyelvtudás hiánya, hiba, hogy valaki még arra is büszke legyen, hogy nem tud románul. Elhangzott: megtörtént, hogy magyarországi közgazdász itteni, jól képzett cégvezetőkkel magyarul levelezve szörnyű helyesírási hibákkal szembesült, s megjegyezte, hasonló levelekre magyarországi üzletemberek egyszerűen nem válaszolnak. Eljutottunk oda, hogy a levélfogalmazók sem magyarul, sem románul nem tudnak. A románnyelv-ismeret kapcsán még elhangzott, bár központi szándék lehet a székelyföldi fiatalok ellehetetlenítése, fontos, hogy összeszedjük magunkat, meg kell tanulni románul is: valaki ahány nyelvet tud, annyi ember, s a tudásnál mindenkor fontosabb a tanulásra való hajlandóság.
