Farkas Réka
Az állam és a román sajtó jelentős része megbélyegzi a magyar közösség nyelvi jogokra és területi autonómiára irányuló törekvéseit, és ezzel megakadályozza a valós közvita kibontakozását – állapítja meg a sajtószabadság világnapján közzétett jelentésében az ActiveWatch. A romániai médiaállapotokat és a szabadságjogok betartását megfigyelő bukaresti civil szervezet lényeges dologra világít rá: ma Romániában éppen az állam és nemzetféltő sajtóbérencei ássák alá a békés egymás mellett élés esélyét.
A mindenkori román hatalom agyonhallgatással, esetenként félrevezetéssel próbálja semmissé tenni a magyarság jogos követeléseit. És ebben örök partnere a média jelentős része. Minden újságíró-etikát felrúgva tekintenek el több tízezreket megmozgató tüntetésektől, s ha esetleg mégis szentelnek rá egy rövid hírt, „megtizedelik” a jelenlevők számát. Tendenciózus vitaműsorokban szajkózzák az autonómia veszélyeit – mai napig az elszakadással azonosítják! –, becsmérelik, sokszor alpári stílusban, a teljes magyarságot. Kitartóan ismételgetik a hatalom lózungját: a kisebbségi kérdést példásan megoldották, nemcsak Európa, de a világ is tanulhat tőlük. Mondják, mondják, és talán el is hiszik, fel sem tűnik, hogy valami még sincs teljesen rendben, ha az érintett közösség maga nem elégedett helyzetével. A nacionalista szólamokon és politikán felnőtt polgárok pedig hiszik, mert hinni akarják minden szavukat. Pedig mennyivel egyszerűbb és célszerűbb volna tiszta, értelmes vitát folytatni arról, mit is akar a romániai magyarság, miért fontos számára, hogyan képzeli megvalósítását, milyen következményei lennének, ha álmai valóra válnának. Érvekkel, ellenérvekkel, ahogy civilizált társadalmakban szokás. Ennek hiányát rója fel az ActiveWatch is, és szóvá teszi, hogy a hatalmi-sajtós összefonódások lehetetlenné teszik a közös megoldások kidolgozását, mindez pedig az etnikai feszültség növekedéséhez vezethet.
Románia majdnem száz évvel a nagy egyesülés után is Erdély elvesztése miatt retteg, a magyaroktól félti országát. Előbb kizsákmányolta a jóval módosabb régiót, terhén fejlesztette az ország más részeit, majd betelepítéssel próbálta irtani sajátos szellemiségét, aláaknázta mindazt, ami az itt élő közösségeket összekötheti, szembefordítani igyekezett egymással őket. Eladta a szászokat, a zsidókat, és immár a magyarság fogyását gyorsítanák. Eszük ágában sincs békés együttélést biztosítani, kultúránk virágzását, megmaradásunkat segíteni – ezért az örök ellenségkép, a mindent korlátozó, visszaszorító taktika. Pedig elég sokan vagyunk még ahhoz, hogy ne legyen ez sem gyors, sem egyszerű. Talán előbb-utóbb belátják és akadnak majd olyanok, nemcsak az emberi jogokat védelmező civilek, de akár a hatalom képviselői között is, akik felismerik, többet nyerne Románia, ha egy elégedett kisebbségi közösség élne területén, nem tennék kevesebbé a magyarság számára biztosított jogok, sőt, gazdagítanák.
