Egyik nap elköszönő férfi hangja ütötte meg a fülemet a nyitott ablakon át: A Jóisten legyen veled!
Gábor Felíciától olvasom (Magyar Napló, 2012. május): nagyapja a kapuban ülőkkel beszél, egyik így köszön el: „Akkar maraggyan békével!” Ő így fogadja: „Mennyen békével, bágy- Anti!” Milyen meghatóan szép! A fenti köszönésekben benne foglaltatik – ahogy minden köszönésben kellene – a tisztesség, a megbecsülés, az emberség, az istenhit, az életről való felfogás, az embertársi közelség, a jókívánság.
A régi, de még a közelmúlti, néha egy-egy mai köszönésformában is a kulcsszó: jó, béke, áldás, Isten, egészség, bőség, szép, szerencse, tisztelet, üdv. Ez a tény ösztönzött arra, hogy utánanézzek a magyar régi és mai köszönésformáknak. Mi változott és mi maradt meg a régi formákból mai életünkben, szokásainkban.
A világhálón böngészve ráakadtam Kis Róbert Richárd A köszönések világa című cikkére (Vasárnapi Hírek, 2011. május 18.) „A magyar nyelvben van talán a legtöbb köszönésforma a világon” – állapítja meg. Több mint 200 köszönésforma közül válogathatunk.
A régen keletkezettek közül sok már elfelejtődött vagy nem használatos. Balassi híres versében, a Hogy Júliára talála kezdetűben több olyan köszönésforma szerepel, amit a mai ember még érzékel, de nem használ, vagy átalakult formáját alkalmazza. Szóbeli üdvözlet, jókívánság: egészséggel, édes lelkem; veled Isten áldomása; élj sokáig, szép Júliám, élj, életem reménye; idvez légy én fejedelmem; s egy gesztus: „térdet-fejet neki hajték”. Más verseiben is számos üdvözlésformát találunk, pl. Isten hozzád, áldjon Isten, Istennek ajánlva legyetek, Isten s jó szerelem maradjon már veletek. Ma használjuk még az Isten hozzád, áldjon Isten vagy Isten áldjon köszönésformát, de inkább falun és a hagyományőrzőbb közösségekben. Az Üdvöz légy alakot is ritkábban, legtöbbször írásbeli üdvözléskor, ám gyakori lett a rövidített formája: az üdv.
Annak idején a különböző társadalmi rétegek, faluközösségek, foglalkozások kialakították a maguk köszönési formuláit. Csak egy pár példát ragadok ki. A katonák Erőt, egészséget, a bányász Jó szerencsét, a katolikus lelkész Dicsértessék a Jézus Krisztus, a református tiszteletes Békesség Istentől formulával köszön. Köszönni lehetett egy gesztussal is, amelyet szóbeli üdvözlet követhetett vagy önállóan használták. Pl. térdbehajtással, fejlehajtással. Ma is fellelhető pl. kézfogás, fejbiccentés, kalap vagy más fejfedő levevése stb. alakban. A hagyományos köszönések régi alakzatai falun még élnek, városon egyre ritkább az Adjon Isten jó napot, jó reggelt, jó estét, vagy csak röviden Jó napot. Ez a rövid forma ma már ridegnek tűnik, ezért ajánlatos kiegészíteni a kívánok állítmánnyal. Érdekes: az Adjon Isten rövid forma nem olyan rideg ma sem, mint a Jó napot. De ennél is a tisztelet megkívánja, hogy a teljes alakot mondjuk. Egy torjai származású kézdivásárhelyi tanítónő vélekedésével én is egyetértek. Szerinte az Adjon Isten jó napot teljes forma „ünnepélyesebb méltóságosabb”. Íme egy példa arra, hogy nem minden fiatal dobja sutba a hagyományt.
Az Áldjon meg az Ég, Az Ég Ura áldjon meg, Isten megáldja, Isten tartsa meg formák és változataik főleg vallásos közegben gyakoriak és falun. Az emberek ráértek tiszteletüket méltósággal kifejezni.
A mai mindennapok köszönési szokásai kevésbé sokszínűek. Első, ami szembetűnik: a köszönés lerövidült. Csak feltételezem, hogy a felgyorsult életvitel lehet az oka. Közkedvelt az idegen (olasz) csao, a latin eredetű szia (szervuszból), az angol hello, a bizalmas köszönéseknél, a közelebbi nőismerőstől pá-val köszönünk el, vagy puszi, csók, szióka. A magyar viszontlátásra ma már viszlát lett. Ez a rövidített forma fiatalok közt elmegy, de visszásan hangzik, ha egy fiatal így köszön el idősebb ismerősétől.
Íme egy pár példa, kiegészíthető még másokkal is. Ám elég arra, hogy elmondhassuk: Köszönj, és megmondom, ki vagy.
Szabó Etelka, Kovászna
