Ki gondolta volna, hogy még egy olyan országban is történik bankrablás, mint Észak-Korea, ahol pedig nagy a közbiztonság, és a pénzzel nincs is mit vásárolni? Pedig a híradások szerint az ország északi részében, a kínai határ közelében ismeretlen fegyveresek ismeretlen mennyiségű pénzt zsákmányoltak a központi bank fiókjából. Mivel ott a pénzzel nemigen van mit kezdeni, csak találgathatunk, hogy mire fogják felhasználni. Lehet tippelni. Emlékszem, hogy a nyolcvanas években nálunk budipapírt sem lehetett kapni.
Észak- Koreában is mindenből hiány van, hát lehetséges, hogy majd annak használják, csak előbb jól össze kell gyűrni. Vagy újságpapír helyett tüzet lehet vele gyújtani, mert a vezér fényképeivel illusztrált újságokkal – gondolom – tilos. Bár a koreai pénzeket is a mostani fővezér őseinek képe díszíti, ez a felhasználási mód is módfelett veszélyes lehet.
Az ország pénzét hasznosan csakis katonai kiadásokra költik: atombomba-készítésre, rakétakísérletekre, hogy alkalomadtán sokoldalúan fejlett társadalmukat és nyomorukat meg tudják védeni Dél-Koreától vagy az Egyesült Államoktól, amelyek katonái állandóan ott hadgyakorlatoznak a közelükben.
A bankrablás – végül is – a pénzszerzés legegyszerűbb módja. Az aktus ott rögtön helyben meghozza gyümölcsét, a pénzt, és ha a tettesnek sikerül idejében eliszkolnia, akkor sikeresnek tekinthető, mert ha helyben nem kapják el, a rabló rögtön elveri a pénzt. A bankrablók különben is azért hordanak magukkal törülközőt, hogy szárazon megússzák.
Nálunk a bankok kifosztásáról az érdekeltek még a milliós világban szoktak le, ugyanis hiába rabolt volna el egy talicska pénzt valaki, annak olyan kevés volt az értéke, hogy nem sokra ment vele. Akkor szoktak rá a vállalkozó szelleműek, hogy inkább a valutaváltókat rabolják ki. Háromszéken viszont a valaha elkövetett legnagyobb tökéletes pénzszerzési akció egy közönséges rablás volt 2009-ben, amikor egy őrző-védő céget raboltak ki. A tetteseket azóta sem sikerült elkapni, pedig még az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda is utánajárt az ügynek.
A koreai bankrablás esetében feltételezik, hogy a rablóknak belső segítségük volt a bankban, aki útjukat egyengette. Ezért is lehetett sikeres az akció. Tavaly december 30-án Székelykeresztúron is történt egy kísérlet a Transilvania Bank fiókjának kirámolására. A tettes bement és pénzt követelt, de neki nem volt belső segítsége. Sőt, a felszólított hölgy lökdösni kezdte a rablót, aki kezdő lehetett, mert vállvonogatva, sértődötten kivonult a bankból: „Kisváros”. A bírák máig sem tudták eldönteni, hogy a cselekményt pontosan minek is minősítsék. Lehet, hogy csak erőszakos koldulás lesz az eset besorolása. A bankrablóknak sokkal felkészültebbeknek kell lenniük, mert ha nincs megfelelő helyismeretük, megtörténhet, hogy látják, hogy kinn írja: BANK, bemennek, és egy spermabankban találják magukat, ahonnan nem tudnak pénzzel távozni.
Sokkal sikeresebb volt a viszkis rabló néven elhíresült csíkszeredai honfitársunk (mint udvarhelyszéki szaktársa), akinek a kétezres évek elején sikerült összerabolnia Magyarországon 142 millió forintot, amit jóízűen el is költött. A cselekményeket felfokozott hangulatban, alkoholos befolyásoltság állapotában követte el. Végül is elkapták, 17 évre ítélték. Büntetésének töltése alatt egyetlen bankrablást sem követett el, amit jó magviseletként könyveltek el, és így csak tíz évet kellett leülnie. Most a Magyar Nemzeti Filmalap 10 millió forinttal támogatja az ő rablási tevékenységéről szóló film forgatását, amely május végén kezdődik, és 2017-ben már be is mutatják. Elképzelésem szerint a főszerepre bankrablásban járatos színészt keresnek, aki élethűen megformálja a főhőst. Feltételezhető az is, hogy a történetben a viszkis rabló nemcsak rabol, hanem a pénz nagy részét szétosztja a szegények között, és így igazi betyár típusú hőst faragnak belőle, akinek minden akciójáért szurkolni fognak a nézők. Munka közben, mint igazi székely legény, nem viszkit, hanem szilvapálinkát iszik, és jókedvében csíki népdalokat énekel.