Amolyan meglepetés akart lenni a gárdonyiaknak az a Kálnokon faragott székely gyalogkapu, melyet népes küldöttség vitt el a Sepsikőröspatak és Gárdony közötti testvértelepülési kapcsolat negyedik évfordulója alkalmából.
− Nem ment az olyan egyszerűen – magyarázta Szigyártó András kálnoki református presbiter és falukrónikás. Az ötlet Kisgyörgy Sándor polgármesteré volt. A kaput – rekordidő alatt – a falunkban élő Ráduly Zoltán faragó készítette eredeti székely motívumokkal, s mert meglepetésnek szántuk, úgy alakult, hogy zene nélkül nem lehet felavatni, vinni kell hát a kálnoki rezesbandát is, hadd szóljon ott is a háromszéki fúvósmuzsika! Népség gyanánt jött a kálnoki és a sepsikőröspataki nőszövetség és a kőröspataki népi tánccsoport. Megtelt egy autóbusz és egy mikrobusz...
Megtudtuk, a vendégfogadók úgy tervezték, hogy a kapuszentelés legyen a Gárdonyi Napok megnyitó momentuma.
− Gyűlt is a hallgatóság, amikor tust húztak az agárdi vadászkürtösök, s a plébános úr megszentelő szavai után rázendítettek a kálnoki rezesek is. A kőröspataki polgármester köszöntőszavaiban elmondta, hogy „amolyan jelképes ajándékot hoztunk, amelyen nincs sem ki-, sem pedig benyíló kapu. Azt akarja érzékeltetni, hogy örökre szabad a közlekedés és a barátkozás gárdonyi barátaink és Sepsikőröspatak-Kálnok között!” Egyik falusfelünk hálálkodott is: nagy az örömem, hogy itt lehetek, mert éppen 57 éve nem voltam Gárdonyban! Miért? – kérdezték, te hány éves vagy? Én pontosan 57! – vágta ki a feleletet.
A többit már oda kell gondolni a látogatás sikeréhez, a gárdonyiak kifogástalan vendégszeretetéhez: ismerkedés Agárddal, Dinnyéssel, a Velencei-tóval, a Királyok városával, Székesfehérvárral.
