Nemhiába telt meg a városközpont, nemhiába jöttek hozzánk művészek messziföldről, nem véletlenül látogattak fiatalok tucatjai városunkba, nem fölöslegesen zajlottak egymással párhuzamosan több helyszínen különféle kulturális rendezvények: a Szent Görgy-napok alatt csak az nem szórakozott, aki nem akart, csak az nem talált magának megfelelő programot, aki a kiábrándultság, netán az ellenségeskedés vagy az irigység érzéseinek engedett.
Mert mindenki más kacagott, bámult, gondolkodott, nézett és hallgatott, zenélt és táncolt, sétált és vásárolt, evett és sörözött, énekelt és beszélgetett.
Hiszen Szent György-napok voltak, városunk leghíresebb és talán legjobb rendezvényét ünnepelhettük. Már ha képesek voltunk erre. Mert mi sem kézenfekvőbb, mint elzárkózni, okolni a zajt vagy a csendet, a tömeget vagy az egyedüllétet, a vásárt vagy a drágaságot, a sort vagy a kihűlt miccset, bírálni és hangoskodni, panaszkodni és rágalmazni. Mi sem könnyebb, mint megtalálni a kákán a csomót, szóvá tenni és elsírni a kisebb-nagyobb hibákat, felelősségre vonni a szervezőket, sanda szándékot sejteni ott, ahol csak elkerülhetetlen emberi mulasztás, tévedés van.
Persze, éppoly könnyedén áteshetnénk a ló túlsó oldalára. Lelkendezve zenghetnénk ódát Erdély legnagyobb, legrégibb, leghíresebb városnapjairól. Himnuszokat írhatnánk a fellépő művészekről, elégedetten ismernénk el, hogy itt kapni a legjobb miccset, a legízletesebb zsiványpecsenyét, itt a leghidegebb és legfrissebb a sör, városunkba érkezett mindenki, aki számít, és ment minden, mint a karikacsapás, kifogástalan volt a szervezői munka, örök tanulságul szolgálhatna bárkinek...
Csakhogy naivak lennénk, ha egyik vagy másik végletbe esnénk. A városnapok mércéje nem feltétlenül a szervezési bakik arányán múlik. Ennél jóval többről van, lehetne szó. A Szent György-napok igazi értéke azon múlik hogy a rendezvény mennyit tart a városlakók emlékezetében, és mennyit kamatozik mentalitásukban. A kérdés tehát egyszerűen az, hogy büszkék vagyunk-e városunkra. Márpedig ehhez kell ugyan nívós városnapi rendezvény, de önmagában meglehetősen kevés az. A Szent György-napoknak akkor lesz igazán értéke, ha a gödrös utakkal teli februárban, az elviselhetetlenül fülledt és unalmas júliusban, a zsúfolt és rohanó szeptemberben vagy a sötét novemberben egyaránt büszkék leszünk arra, hogy Sepsiszentgyörgyön élünk. Ahhoz pedig még le kell győznünk egy-két sárkányt...