Idén tavasszal most először a Szemerja negyedre is sor került. Elkezdődött a hangos fűnyírás már múlt pénteken, hol közelebb, hol távolabb zendült fel a fülsiketítő hang. Mikor a tömbházadhoz érnek, vége minden nyugalomnak, ajtó, ablak bezáródhat, bár saját gondolataidat hallanád. Nincs nyugta, pihenése sem gyereknek, sem felnőttnek. Minap reggel nyolctól délután ötig kínoztak egy fél futballpályányi területet. Közben néhány zápor is lezúdult, de újra és újra nekilódultak a vizes fűnek. Egy-két perc után azonban rátapadt a gépre, kezdődhetett a tisztogatás, 5–10 perc fellélegzés az ott lakóknak. Gyors ablaknyitás, jöjjön egy kis levegő, tavaszi napsütés, majd ismét rázendített a masina éles hangja. Órák hosszú során ment ez így. Egy ügyes kaszás egy-két óra alatt végzett volna a területtel –, persze a vizes fűvel nem kínlódik, tudja, jobb másnapra hagyni. Nem véletlenül. Így négy-öt ember teljes munkanapja ráment – kiadta a főnök, mi a feladat, akár esik, akár hull, nekik teljesíteniük kell – , legalább három géppel dolgoztak, és maradt utánuk a „szétbombázott” terület. Nyírhatják még száz-kétszáz évig, de angol gyep ebből akkor sem lesz – jegyezte meg egyik szomszéd.
Pár éve még jöttek az őrkőiek egy szekérrel, lekaszálták a füvet és vitték az állatoknak. Pénzt sem kértek, esetleg egy papírost, hogy igazolni tudják, ha megállítják őket, hogy nem lopták, megdolgoztak érte. Ma már tilos szekérrel bejönniük a tömbházak közé, és a fű sem lehet az övék. Inkább szemétbe kerül, a benzingőzös (gázolajas?) takarmány az állatoknak sem kell. Érkezésük nem volt ugyan kiszámítható, de legalább csendben dolgoztak, és a végeredmény sem lett silányabb, mint a gépiesített fűirtásé. Most fizetünk és örvendünk, hogy két-három hónapnál hamarabb nem kerülünk ismét sorra, hisz bármekkorára nő a fű, nagy a város, kevés az ember.
Csak találgatni lehet, miért kellett a jól bevált, klasszikus megoldást modern, gépesítettre váltani. Talán kevéssé fárasztó, de a hang- és környezetszennyezés sokszoros, fölösleges pénz megy üzemanyagra, kárba vész a drága takarmány. S ha már ragaszkodtunk az új idők új szeleihez, miért nem lehetett csendesebb fűnyírókba fektetni? Arra már nem tellett? De legalább elmondhatjuk, Sepsiszentgyörgy is halad a korral, modern gépekkel, szakszerűen tartja rendben zöldövezetét. Akkor is, ha ez az itt élőknek szinte elviselhetetlen.