Mindez nem csak a keresztény magyarság tavaszi ünnepének befejező eseménye, mivel népünk már igen korán kötődött bizonyos ünnepekhez, amelyeknek eredete messze, Keletre nyúlik vissza. Valami titokzatos hívásra a Kárpátokon túli területek magyar lakossága elindult egy zarándokhely felé, amely azóta is nemzeti kegyhelyünk.
Csíksomlyó hívó szava a nemzet együvé tartozásának, az égieknek és a földi híveiknek találkozóhelyére invitál. Kegytemplomnak még híre-hamva sem volt, amikor eleink ennek a misztikus hívásnak engedelmeskedve elvándoroltak a Kissomlyó szent hegyéhez. Sokáig senki sem tudta, hogy miért vándorolnak kilométereken keresztül, hegyeken-völgyeken át, éppen oda, ahol később a Mária-kegyhely kialakult.
Orbán Balázs írja: „…a Szentlélek tiszteletére szentelt kápolnához gyűlt össze pünkösdkor minden évben a kilenc moldvai székely (csángó) falu lakossága, fehér öltönyben, arannyal hímzett fehér zászlókkal, s énekelve: Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére…”
Oka volt, hogy eleink mindig a szent hegyre mentek, ahol nagy titokban találkoztak a Szép Nagyasszonnyal, archaikus nevén a Babbával, a Babba Máriával.
Őseinknek semmi gondot nem okozott az azonosítás a Boldogasszonnyal. Ráismertek, mindig is tudták, hogy a magyarság ősi pártfogója. Egyetlen nép sem kötődött-kötődik annyira égi anyánkhoz, mint a magyarság. Nagyon érdekes az áttétel a kétféle, de azonos minőség között azáltal, hogy a nagy Mária-kegyhely éppen Csíksomlyón épült. A moldvai csángók ott találkoztak csíki testvérikkel, ahol zászlóikat összeérintve köszöntötték egymást és együtt ülték meg az ünnepet. A hegyen történtekről, a napfölkelte várásáról nem beszéltek senkinek, mert féltek, hogy ősi hitüket megzavarják, félreértik, elveszik tőlük. Sajnos napjainkban is előfordul, hogy a népi hitvilágot, ősi hitünket nem ismerő, keleti származásunkat kigúnyoló, kulturálatlan politikusok, vallással foglalkozók megsértik az eleink vallását ismerő, azt tanulmányozó kutatókat, lelkészeket, papokat.
A somlyói búcsú végével a különböző irányból érkezett keresztalják együtt mentek a Széphavasig (a Gyimesi-havasokban), ahol egy ősi kápolna áll. Ott misét mondott a pap, majd a hívek elbúcsúztak egymástól, és mindenki ment a maga útjára.
A széphavasi kápolnát nemrég felújították, így lassan helyreáll a rend a lelkekben.
Számos ősi népszokást ma is gyakorolnak a falvak lakói: a pünkösdi király és királyné választása, a kapukra nyírfaág, bodzaág tűzése, a pünkösdirózsa kitüntetett szerepe, májusfa állítása, bajelhárító, betegségmegelőző praktikák alkalmazása – jól ismertek.
Kodály Zoltán örökítette meg a magyar pünkösdölők szép hagyományát, de Szokolay Sándor Pünkösdölője is gyakran elhangzik az ünnepen.
A héten ismét megindul a Kárpát-medence minden irányából a belső hangra figyelő magyarság. Csíksomlyón adnak találkozót egymásnak. A hajnali fény lassan elhalványítja a csillagokat, és pünkösd reggelén megkezdődik a nemzet nagy találkozója. Ősi dolgunkat intézzük a Napba Öltözött Asszonnyal.
Hankó Ildikó (Magyar Demokrata)
