Olyan ez, mint az éneklés. Egyedül is szép és jó énekelni, de ha ketten, tízen, százan együtt énekelnek, sokkal erőteljesebben érint meg a harmónia, varázsol újjá és töltődik meg a lélek erővel. Pünkösd arra tanít, hogy bár egyedül is szép és jó imádkozni, keresni Isten közelségét, együtt, közösségben termékenyebb és gazdagabb az ima, az isteni szeretet megtapasztalása – hangsúlyozza az unitárius püspök pásztorlevelében, amelynek textusa: „Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és veszitek a szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,37).
Karácsonykor lehet a csillagot egyedül szemlélni, elveszni az egek magasságába, hiszen a „kisded” az egyén szívébe és lelkébe kell hogy megszülessen. Húsvét reggelének örömét is a tanítványok egyenként tapasztalták meg. Pünkösdkor ez az egyéni odafordulás közösségivé válik. Az evangélium tudósítása szerint húsvét után kisebb közösségben még átélték az élő Jézussal való együttlét örömét, és hallhatták az ígéretet, hogy az Atya elküldi a szentlélek erejét, ha együtt és egymás mellett maradnak. Az elhangzott ígéret reménységüket táplálta. Így érkezik el az a pillanat, amikor mind együtt voltak ama jeruzsálemi felső házban. Együtt voltak egy akarattal, és beteljesedett az ígéret, és lett pünkösdi áldás.
Az ünnepek áldásában mindenki egy kis lángot vihet magával. Ezt melengeti karácsonykor, ezt táplálja húsvétkor, de csak pünkösdben tud egy nagy tűzzé lenni, amely újjászüli, újjá teremti az embert és a közösséget. Ehhez a tűzhöz azonban közösségben kell lenni Istennel és embertársainkkal, ehhez egymás mellett, egy akarattal kell kiállnunk.
Ma is sokszor értetlenül kérdezősködünk mi, keresztények: mit cselekedjünk? A széthúzás, a közömbösség, csak a magunk igazát hajszoló emberként ma is csak kérdezünk, de a közös válaszadásig ritkán jutunk el. Ezért van annyi vita a családban, a gyülekezetekben, a nemzeti közösségünkben, keresztény egyházunkban. Péter válasza ma is irányt szab életünknek, ma is tartalmat és értelmet ad mindennapjainknak. Megtérni, bűneinket megbánni, megtisztulni, feladatainkat és kötelességeinket vállalni egyéni életünkben és a közösségben: ez hozhatja el önmagunk és közösségünk megerősödését, újjászületését.
Pünkösd arra tanít, arra figyelmeztet, hogy csak közösségben és összhangban egymással tudjuk igazán megtapasztalni a kiáradó, erőt adó isteni szentlelket. Ha megbánjuk gyarlóságainkat, önző, személyes érdekeink helyett a közösség szolgálatára törekszünk, akkor ma is kiárad ránk Isten szentlelke. Hiszen most is itt van körülöttünk, titokzatosan, mint a szél, és arra vár, hogy alkalmat adjunk neki, hogy megérintsen. Ezért maradjunk egymás mellett és próbáljunk egy akaraton lenni. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy kérjünk, feléje forduljunk és az ő törvényei szerint járjunk. Akkor nekünk is megadatik a mindenki által érthető szeretet nyelvén szólni, és lelkünkben nemcsak egyszerű kis láng pislákol majd, hanem fellobog a szentlélek tüze. Ma ez a legfontosabb itt és most, családban, közösségben, erdélyi világunkban – hangsúlyozza Bálint Benczédi Ferenc.