Fák, fények, madarak címmel nyílt meg kedden délután Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Vadászati Múzeumban Molnár Lídia fotó- és gobelinkiállítása. A bemutatott madárfajok többségét Háromszéken kapta lencsevégre, ám mint elhangzott, képei arra is rávilágítanak, tenni kell azért, hogy ezek a fajok még hosszú ideig élhessenek térségünkben.
A madarak és fák napján tartott tárlatmegnyitón Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója úgy vélekedett, ha igaz a gobelinvarrással kapcsolatos elképzelése, akkor a tanárnő a legboldogabb ember a világon, mert a gobelinkészítés egy másik típusú találkozás a természettel, „minden öltés egy perc a természetben”.
A kiállítást méltatva Szmolka Péter erdőmérnök is kitért a gobelinekre, mondván, a madarakat ábrázoló munkák nagyon szépek, szinte felismerhetetlen, melyik fotó és melyik gobelin. Mint fogalmazott, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazott biológiatanára számára mindig fontos volt a madárvilág megfigyelése, Molnár Lídia szakmai szervezetekkel együttműködve évtizedeken át dokumentálta a fajok jelenlétét, vonulását Háromszéken, de nem csak itt. Nagyon sokat tett azért, hogy vidékünk madárvilágát ismertesse, ez a munka a jövő nemzedék számára is fontos – vélekedett.
Az elmúlt évszázadokban sokat változott környezetünk, magyarázta, és nem biztos, hogy ez az átalakulás jó a természetnek, mint ahogy az is kérdéses, hosszú távon lesz-e térségünkben a mostanihoz hasonló madárpopuláció. Ugyanakkor arra ösztönözte az érdeklődőket, menjenek ki a természetbe és fotózzanak, mert ez nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjék környezetünket. Fotóival Molnár Lídia is a természetre világít rá, s annak megismerésében nagyon fontosak a pedagógusok, de mindenki tehet azért, hogy jó irányba mozduljon a világ. Szakemberként ugyanis sok aggasztó dolgot lát, ilyen például a nagyparcellás mezőgazdaság, mely a madarak, bogarak hiánya miatt kultúrsivatagot eredményez, ellentétben a sokkal környezetbarátabb kisparcellás gazdálkodással.
Molnár Lídia arról beszélt, fényképei közül egy sem készült lessátorból, csupán a jégmadárra kellett várakoznia, a többi madár valósággal szembejött vele, mint például a csíz, a veréb vagy a fülesbagoly a megyeszékhelyi mamuttömbház környékén. Szíve csücske az erdő, nagyon szeret ott lenni, fotózni, képeit pedig azzal a céllal is készítette, hogy azoknak is megmutathassa e szépségeket, akiknek nincs lehetősége megfigyelni a madarakat. Wass Albert szavaival arra bátorított, legyünk „látó emberek”, vegyük észre a verebek, baglyok, a körülöttünk lévő természet szépségét.
