Szombat délelőtt két köpecbányai roma és egy köpeci lakos közti útszéli vita váltott ki forrongást a két közösség között. A köpeciek elmondása szerint életüket évtizedénél is régebb keserítik a község területén zömében törvénytelenül tartózkodó romák: mindennaposnak mondhatóak a betörések, a besurranásos lopások, a mezei fosztogatások és az illegális legeltetések.
Egy sebtiben megfogalmazott kérvényt, amelyben a megfélemlítések elleni rendőrségi és hatósági intézkedést kértek, közel kétszázan írtak alá. A megyei rendőrség szigorított fellépést ígért a türelmét vesztett lakosságnak.
Smântână Romeo Titi néhány falustársával együtt már reggeltől a kultúrház előtti kis virágos ágyás kerítését javította. Délután szerszámért indult, majd útban visszafelé veszekedésre lett figyelmes. Odaszólt, ne az út mentén intézzék dolgaikat, ám a romák ezt nem vették jó néven, és hangosan fenyegetőzni kezdtek. Smântână közmunkázó társai felfigyeltek a zajongásra, s köréjük gyűltek, mire a cigányok vasvillát és kaszát vettek le szekerükről, amivel a közbeszóló és társa, Pál István tanácstag felé suhintottak, aztán elinaltak. Állítólag menekülés közben azt kiabálták, nem félnek, és fel fogják gyújtani a falut. A hír hamar elterjedt, estére már több százan gyűltek össze a főutcán, és követelték a kihívott baróti és megyei rendőrség minél határozottabb fellépését. Mint mondották, nincs olyan család, melyet ne ért volna valamiképpen kár a romák miatt. Az idősebb emberek inkább tehetetlenül végignézik, amint udvarukról tüzelőfát és szerszámokat hordanak el, már nem is jelentik, ha nem kívánt ,,termésbeszedést" észlelnek, vagy ha kaszálóikat megdézsmálják, terményeiket lelegelik másnak a jószágai.
Tegnap délben Nagy István polgármester meghívására a köpeciek képviselői a helyi és a megyei rendőrség képviselőivel a tanácsteremben ültek össze, ahol az elöljáró türelemre intette a helybelieket, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően tudjanak intézkedni. A leghatásosabb megoldásnak azt tartaná, ha Köpecbányára állandó járőröző polgárőrséget telepítenének, ám annak fenntartása olyan anyagi terhet jelentene, amit most nem tudnak fedezni. A törvénytelenül épített viskók lebontása is időigényes, hiszen az a föld, amelyen állnak, nem a város, hanem az állam tulajdona. Az engedély nélkül ott lakók kitelepítését sem lehet máról holnapra megoldani — hiszen nehéz kétségbevonhatatlanul bizonyítani, hogy nem szokványos rokoni látogatásról, de tartós letelepedésről van szó, amire bejelentési határidőt szab a törvény. A megyei főkapitány helyettese, Silviu Stoenescu is arra kérte a felháborodott köpecieket, ne lépjenek fel erőszakosan a romák ellen. Azt ígérte, hamarosan megerősítik a rendőrjárőröket, s ha valaki földjén törvénytelenül legelésző állatot találnak, vagy a szekerekben gyanús eredetű terményre lelnek, akkor a lovakat befogják, a szekereket lefoglalják, és csak váltságdíj, illetve az okozott károk megtérítése után szolgáltatják vissza. Amennyiben záros határidőn belül nem váltják ki az állatokat és a szekereket, azokat pénzzé teszik, s abból fizetnek kárpótlást.
A köpeciek nem érték be a magyarázatokkal, s arra kérték Nagy Istvánt és Silviu Stoenescut, holnapra ismét hívjanak össze gyűlést, amelyen ismertetnék, hogy konkrétan és határidőhöz kötötten mit lehet tenni az áldatlan helyzet felszámolása érdekében. A községben olyan feszült a hangulat — mondták a köpeciek képviselői —, hogy könnyen konfliktusba torkollhat egy újabb hasonló veszekedés.
