Az északnyugat-szardíniai Asinara egykori börtönszigetére látogatott tegnap Áder János köztársasági elnök, hogy ott rója le kegyeletét az első világháború balkáni halálmarsának végén odakerült, ott elhunyt foglyok – köztük sok ezer magyar – emléke előtt, és felavatta az áldozatok emlékművét.
Asinara – más néven Szamár-sziget – fájdalmas titkát évtizedeken át csak a tömegsírok ismerték – fogalmazott az államfő, az első magyar politikus, aki a több ezer magyar katonának végső nyughelyet adó szigetre látogatott. Avatóbeszédében Áder János azt mondta, hogy Asinara fogolytáborának emlékhelyén az emberi szenvedésre kell emlékezni, még akkor is, ha ma már tudni lehet, hogy a legtöbb áldozatot a szigetig vezető út követelte.
Áder János emlékművet, egy sziklába vésett, magyar és olasz nyelven tisztelgő emléktáblát, illetve egy kettős keresztet avatott fel. Úgy fogalmazott, hogy a lágerek évszázadának szörnyűségei között a 20. század mellékszereplőivé váltak az itteni áldozatok. Pedig az I. világháborúban naponta átlagosan hatezer katona halt meg – tette hozzá. A köztársasági elnök köszönetet mondott azoknak, akik egykor segítettek a foglyoknak, és azoknak is, akik ma sem hagyják elfelejtetni az egykori szörnyűségeket. „Amikor most felavatjuk az egykori fogolytáborban elpusztultak emlékművét, azokra is emlékezni kell, akik a balkáni halálmenet jeltelen út menti sírjaiban nyugszanak” – hangsúlyozta az államfő, arra is felszólítva, hogy tegyünk meg mindent a hasonló tragédiák elkerülésére.
A köztársasági elnök kétnapos hivatalos látogatása alkalmával, amelyre elkísérte felesége, Herczegh Anita is, Stintino városában megtekintette az osztrák-magyar hadifoglyok életéről és haláláról szóló történeti kiállítást. Felkereste a Szamár-szigeten az éppen száz éve felszentelt magyar kápolnát, lerótta tiszteletét az olasz katonák sírjánál, majd koszorút helyezett el az úgynevezett csontkamrában, ahol hétezer hadifogoly, köztük névtelen áldozatok földi maradványait őrzik.
Az első világháború kezdetén, 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át hajtották a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak, mire Szardíniára értek. A 85 ezres fogolytömegből végül mindössze hatezren térhettek haza, sokan jóval a háború vége után. A legtöbb hősi halott Magyarországról származott – elevenítette fel Margittai Gábor történész, a témával foglalkozó, két éve megjelent kötet egyik szerzője a könyv megjelenésekor. A kutató megemlítette: mivel Asinara a kilencvenes évek végéig a szicíliai maffia rettegett börtönszigete volt, és ezt megelőzően is terroristák és banditák büntetőtelepeként üzemelt, a világháborús tábor örökségei is fennmaradtak, több magyar fogoly tárgyaira is rábukkantak a helyszínen. Margittai Gábor szerint a Szamár-sziget katonáinak története az első világháború egy olyan szakaszáról szól, amelyben annak minden borzalma benne van: a lágerek, a kiszolgáltatottság, a kegyelet hiánya, a hősi halottak elfeledése, egyúttal egy kalandos történeten keresztül igyekszik megvilágítani az Osztrák–Magyar Monarchián belüli nemzetiségi viszonyokat. Tavaly mutatták be Margittai Gábor és Major Anna dokumentumfilmjét a történésekről A Szamár-sziget rabjai – A nagy háború fogolykálváriája címmel.
