Máskor is, de most cinkosan, de inkább nagyokat kacagva: maradj, ember! Maradj még, lássuk, mi lesz belőle!
Merthogy összebugyogott a legrosszabbra is elszánt magyar kormány, vad szövetsége az MSZP-nek meg az SZDSZ-nek Magyarország s a magyar nemzet ellen. Így, ahogy mondom, de hát ezt már mindenki tudja, és a nyugati sajtó abban verseng, melyik tudja tragikusabban vázolni, elemezni és fölmutatni az ,,egykor", na nem Mátyás idején, elöl loholó ország mostani tragikus helyzetét.
Úgy kezdődött, mármint otthon, városomban, Sepsiszentgyörgyön, hogy politizáltunk egy pohár bor mellett. Akkor jött a hír, hogy né, a magyar szövetség fölbomlóban, már anyáznak, s ebből, ha nem egyéb, hát válóper lesz.
Azok válnak, akik szentségtelen szövetségbe borultak, például a kettős magyar állampolgárság ellen. Hiába, a Szent Korona nélkül, annak háttal tett bármilyen eskü hamis, és annak nyomán csak vadházasság és gyom terem.
Tűnődöm, hogy éppen most nem vagyok otthon, hanem itthon. Megfordul a fejemben, és mondom is, hogy lám csak, 1988-ban alighogy kihúztam a lábam Romániából egy bőrönddel, megszökvén, s ’89-ben összebugyogott a Ceauşescu-rendszer!
Most itt né, játszogatok a két gyöngyszem unokámmal, utána bort iszogatom veletek, s ahogy kihúzom a lábam Magyarországról, éppen húsz év emigráció után, összeomlik az ördögi szövetséges kormány!
És mindenki tud okot, hírt, hátteret és jövőt vázolni, okos emberek, nemzetben születtek és nemzetben valók.
— Maradj még, ember! — mondták nevetve —, hátha nélküled jobban megy a szétverés?! Mert ugyebár zsák a foltját megtalálja, s most foltostól, mindenestől vetik a tűzre az egész kormányzatot, hogy a tűz langja vesse fel. Maradj még!
Tényleg. Arra már gondoltam, s szót is vesztegettem maradék és ugyancsak keserű humorommal, hogy ha én letelepednék csak egy-két évre is például Finnországban vagy Svédországban esetleg, hát az a hon egybe tönkremenne. Viszem a vészt? Mert ugyebár 1988 áprilisában a szekuritáté ezekkel a szavakkal tuszkolt ki valósággal Romániából, hogy menjen, most szép idő van, menjen. Akkor mondtam neki, az alfőnöknek: tegnap kaptam postán a levelüket, rongy levelezőlapot, hogy ,,a válaszunk negatív", most meg a markomba nyomják az útlevelet azzal, hogy szép idő van, meg hogy ,,nálunk is vannak hibák".
Vettem a bőröndöm — ’89-ben pedig Tőkés László nekilátott a bontásnak...
Székelyföldön lehet nézni jó pár magyar tévécsatornát. Tudnak mindenről, szánnak bennünket, sajnálják és biztatják Magyarországot, ne hagyja, az Istennek se hagyja magát!
Én visszajöttem ide, nézem, ahogy vergődik ez a kormánytalan ország, nézem, hogyan forog az egykori két kormánypárt a saját mocskában, hogy a kutya is megundorodik attól.
Isten bizony, nemsokára újból hazamegyek, s ha saját költségen is (,,pártokon kívül"), de addig járok Erdélybe, Felvidékre, Szabadkára, míg távollétemben szétverik, s ki innen is ezt a szemét népséget. Írom és vallom. Itt még nincs felségsértési paragrafus, mint volt Romániában. Most ott sincs, mert — ,,kihúztam a lábam".
Emberek, maradék jó barátaim, megyek vissza nemsokára egy pohár borra: távollétemben az itteni nép hátha kedvére s okosat művel?