Rangot jelent Sepsiszentgyörgyön megalapítása, 1997 óta Pro Urbe-díjasnak lenni. A kitüntetettek azt nyugtázzák eme elismerés átvételekor és utána, hogy a város, melyben éltek és dolgoztak, elismeri a köz érdekében kifejtett erőfeszítéseiket. A díjazottakat életük alkonyán — mikor már ezerfajta testi és lelki baj kínozza — éri az az elégtétel, hogy e mulandó és változó, vágtázó létben érezzék: nem éltek hiába, tevékenységüket, munkásságukat az utódok számon tarják, továbbadják, nevük bekerül a város aranykönyvébe.
Bunika Mihály számára például, köszönőbeszédében is megfogalmazta, az igazi felszabadulást, az elszigeteltségből való kitörést május negyedike, a Pro Urbe-díj átadásának napja hozta el. A mindig szerény, visszafogott, halk Gheorghe Zaharia csendesen súgta: Mikor munkaidő után is hivatalomban maradtam, gyakran vetették oda kollégáim, hidd el, senki sem állít majd szobrot neked. Ez a díj számomra most egy kis szobor. Péter Albert a fáradhatatlan, örökmozgó néptánctanár a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy próbáról futott át a díjazásra, és hétfőn reggel táncos gyermekeivel ott folytatja a munkát, ahol egy nappal korábban abbahagyta.
Kívánjunk a díj mellé hosszú életet, egészséget, további megbecsülést mindannyiuknak.
Simó Erzsébet
László Attila
László Attila tanár, karnagy, zeneszerző, művelődésszervező egy hónap múltán 75 esztendős, amikor Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díja utoléri, mint sokak közül azokat, akik ezért a városért az átlagoson felül valami érdemlegeset tettek. A mi Attilánk egyébként több város hasonló díját is megérdemelné, hisz székelykeresztúri létére 1968 óta, azaz negyven éve itt eresztett gyökeret, de nincs Háromszéknek olyan települése, ahol a kulturális és közművelődési szférában valami emlékezeteset ne hagyott volna maga után, és aligha van olyan magyarok is lakta város Erdélyben, ahol neve és hangvillája nem ismerősként csengene.
Kitüntetettünk szenvedélyes muzsikus, karmester, a zenei élet elkötelezett szervezője. Nekem, akit az a megtiszteltetés ért, hogy érdemeit méltassam, éveken át közvetlen munkatársam volt. Tanúja lehettem annak, amint 1968-ban a Kovászna névre keresztelt Háromszék megye népi alkotási házának igazgatójaként a háromszéki népi kultúra azelőtti szorongattatásaiból kitakarózva az ő vezetésével kapott lábra és gyúlt lángra, s tömegjelleget öltve nemcsak átfogta, hanem átitatta az egész térséget, s az itteni népi kultúrát az ismeretlenségből és az esetlegességből kiemelve előbb erdélyi, majd Kárpát-medencei ismertségűvé tette.
Mi több, nagy ívű rendezvényekkel, a kórusmozgalom felkarolásával nem csak kisugárzott, hanem ide vonzotta Erdély kulturális értékeinek színe-javát. Kezdeményezései Erdély-méretűvé terebélyesedtek, egyrészt a kórusmozgalom, másrészt az Árkosi Zenei Kollokvium révén, mindaddig, amíg utóbbit a diktatúra politikai főkolomposai és a karhatalmiak a szó szoros értelmében épphogy fizikailag is szét nem verték.
Ezután maradt számára a kórusmozgalom, mint egy élethosszon át az utolsó menedékhely. Állásából kipenderítették, utána zenetanárként, zeneszerzőként és karnagyként szervezte és tartotta egyben a közösségeket. Bátran kiálló, tartásos férfi. Úgy emlékszem, Futásfalván gyűjtötte azt a népdalt, amelyik arra figyelmeztet: Én Istenem, minek élek, ha a semmitől is félek.
László Attila nem félt, és képes volt másokba is bátorságot és hitet inteni karmesteri pálcájával, ma is közszájról hallható dallamaival.
Díjához gratulálunk, Isten tartsa meg számunkra hosszú esztendőkig, hogy közösségeink egyben tartásáért a szokásos módon zsörtölődjék, ha kell, s örömódát vezényeljen, amikor az általa kedveltek a zenei élet csúcsáról hallatják hangjukat.
Sylvester Lajos
Bunika Mihály
Bunika Mihályt veleszületett intelligenciája, székely makacssága, remek helyzetfelismerése, kitűnő tárgyalóképessége, és nem utolsósorban a mikós szellem, amelyben neveltetett, tette alkalmassá kitűzött célja eléréséhez: Sepsiszentgyörgy kereskedelmének nagyvárosi szintre emelése olyan korszakban, amikor a kereskedelem nem volt divatos, kispolgári tevékenységnek számított.
Az 1980-at megelőző huszonöt évben munkássága eredményeként a régi üzletek modernizálódtak, bővültek. Új kereskedelmi létesítmények kitervelője, az ehhez szükséges engedélyek kitalpalása és az anyagi fedezetek megszerzése nem kis erőfeszítésbe került. A Bunika Mihály nevével fémjelzett új kereskedelmi létesítmények száma meghaladja a száztízet. Ezek között szerepelnek ipari cikkeket forgalmazó szaküzletek tucatjai, élelmiszeregységek sokasága, vendéglők, gyógyszertárak, könyvesboltok, lerakatok, raktárak, laboratóriumok, zöldségpiac.
Most, annyi idő után visszatekintve mérheti fel igazán ő is és a város lakossága is munkásságának eredményességét, hiszen az ő ötletei alapján épültek át, illetve épültek újonnan olyan jelentős létesítmények, mint a Sugás vendéglő és kerthelyiség, a Sugás Áruház, a sugásfürdői vendéglő, korszerű élelmiszer-, bútor- és más raktárak, a Romarta-sor.
Bunika Mihály nagy érdeme több mint ezer munkahely létesítése, a kereskedelmi szakma rangjának emelése, a kulturált kereskedelemért folytatott állandó harca, nyolc szakvállalat létesítése.
Kigondolója és alapítója volt az 1974-ben beindult Kereskedelmi Szakközépiskolának, a város jelenleg egyik legnagyobb iskolájának.
Mindezek a megvalósítások méltóvá teszik a Pro Urbe-díj elnyerésére.
Petke László
Péter Albert
Péter Albert ötven éve Sepsiszentgyörgyön a népi táncmozgalom jeles képviselője. Mindennapi tanári feladatai tisztességes elvégzése mellett önkéntesen vállalta a népi hagyományok ismeretének kiszélesítését és népszerűsítését. Nemzedékek egész sorával szerettette meg ezen, önismeretünket jelentő, magunk becsülését fejlesztő népi hagyatékot, amelynek gyökerei sok száz évre visszanyúlóan népünk alkotó kedvének bizonyítékai. Az énekes-táncos mozgalom mindenkor vigaszt is jelentett a megpróbáltatásokban.
Ilyen gondolatokkal kezdett hozzá a Székely Mikó Kollégiumban, az akkori 1. számú líceumban népi táncok tanításához, amelynek eredménye, hogy nemzedékek egész sora sajátította el népünk ezen értékeit. Teljes estét betöltő, nagy sikerű műsorával gyakran örvendeztette meg az iskola, a város közönségét. A megye majdminden községében szerepeltek, de elvitték a szentgyörgyi diákok üzenetét Erdély más városaiba és falvaiba, s eljuttatták a román televízió magyar adásán keresztül szerte a világba.
Kiemelkedő szereplésük volt 1972-ben Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban, amelynek során mindmáig tartó, őszinte, erős kapcsolat alakult ki a két iskola és a két város között is.
1989 után a helyi előadások mellett megsokasodtak a külföldi szereplések: a pécsi látogatások mellett több magyarországi helységben mutatták be műsorukat, de előadást tartottak Szlovákiában, Portugáliában, Vajdaságban, Ukrajnában, Angliában is, s így Európában újabb barátokat szereztek az iskolának és városunknak is.
Ha végigtekintünk Péter Albert eddigi életútján, megállapíthatjuk, hogy a szülőfaluból, Bögözből magával vitt ismereteit és szeretetét a népi kultúra iránt a székelykeresztúri gimnáziumban, az akkor még önálló Bolyai Tudományegyetemen, majd a szentgyörgyi tanári pálya során sikerrel kamatoztatta. Azon tanárok közé tartozott, akik vallották: a mindennapi tanári feladatok mellett az értelmiség kötelessége részt venni közvetlen környezete társadalmi és művelődési életében, s ezt sikerrel meg is valósította.
Több mint tíz éve nyugdíjba vonult. Azóta is rendszeresen tanítja a diákoknak a népi táncokat, külföldön ma is gyakran bemutatkoznak.
Így tehát eddigi életében nemzedékek egész sorával szerettette meg nemzeti értékeink egyik fontos részét, sok barátot szerzett az iskolának, városunknak.
Albert Ernő
Gheorghe Zaharia
Több mint három évtizede, 1974-től ismerem Gheorghe Zaharia urat. Akkortól, amikor az egykori városi néptanácsnál kollégák lettünk. Ő nyolc évvel korábban, 1966-ban került a hivatalhoz, közigazgatási kérdésekkel foglalkozott, majd két vagy három mandátum erejéig alelnök lett. Azokban az években sem volt könnyű egy növekvő, fejlődő, iparosodó város közigazgatási gondjait, feladatait megoldani, illetve ellátni. Szakértelme, higgadt nyugalma, emberszeretete a legkényesebb feladatok ellátására is alkalmassá tette. Így történhetett meg, hogy négy különböző beállítottságú, más-más temperamentumú főnöke is kénytelen volt becsülni, munkáját elismerni.
Közvetlen, nyugodt, rendszerető, fegyelmezett ember. Anyanyelvén kívül kifogástalanul beszél magyarul. A nála gondjai orvoslását kereső polgárokkal, de kollégákkal is mindig azon a nyelven beszélt, amelyet azok jobban tudtak.
Végül, 1980-ban kénytelen volt elhagyni a közigazgatást, az IAEAME-nél dolgozott néhány évet, majd nyugdíjba vonult.
Tisztességéről, az emberek iránti szeretetéről sokat elárul egy közelmúltbeli történet: beteg lett özvegy, gyermektelen bajtársa, Nicolae Stan. Hónapokig felügyelte a kórházban és otthon állapotát, gondozta bajtársát, s mert rokontalan volt, temetési gyászszertartását is megszervezte.
Illesse tisztelet Gheorghe Zaharia dolgos életét, tiszta emberségét.
LŐRINCZ BÉLA
