Rendkívüli kiállítás nyílik kedd este hét órakor a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban: Erdélyben készített képeivel mutatkozik be Korniss Péter Kossuth-díjas magyarországi fotográfus. Az 1937-ben Kolozsváron született fotós számos rangos elismerésben részesült, kiállításai eljutottak a világ jelentős nagyvárosaiba.
A sepsiszentgyörgyi fotókiállítás katalógusához Tóth Gödri Iringó sepsiszentgyörgyi művészettörténész írt előszót. Korniss Péter szavait idézi: „Dokumentarista fotográfusként mindig tárgyilagos akartam lenni, de magamban tudtam, hogy ez lehetetlen. Ragaszkodni kívántam a valósághoz, de annak túl sokféle arcát ismertem meg. Szerettem volna fölülemelkedni elfogultságaimon, de azok túl mélyen gyökereztek bennem. Tudtam, hogy természetem, tudásom és élményeim meghatározzák, mit s hogyan látok, s miként fényképezek. A képek üzenete eldőlt, mielőtt megnyomtam volna az exponálógombot.” Tóth Gödri Iringó úgy véli, Korniss szavai azt a kíváncsiságot és tiszteletet sugallják, amellyel a falu világához viszonyul.
„Korniss nem csak dokumentál – hangsúlyozza a művészettörténész –, képei nem vizuális adathalmazok vagy tárgyilagos források a kutatóknak, képei élnek”. „A sepsiszentgyörgyi Lábas Házban kiállított fényképek hiteles lenyomatai Korniss munkásságának, élete fő törekvésének, hogy megörökítse azt, ami el fog tűnni. Kezdetben, amikor a hatvanas években Széken felfedezte Erdély érintetlen népi kultúráját, annak a világnak a jeles pillanatai, az ünnepek ragadták meg. Erdélyben, magyar közösségben fedezte fel azokat az értékeket, amelyeket egész életén keresztül keresett, megfigyelt és megörökített, de nem szabott neki határt a nemzetiségi különbség, románok, szerbek, szlovákok körében egyaránt kereste azt, amit még meg lehet, meg kell örökíteni. A népi élet után figyelme a munkások életére, az elvándorlásra, illetve a külföldön dolgozókra és az itthon maradottakra terelődött.”
„Korniss Péter, akit a legnagyobb élő magyar fényképészként tartanak számon – összegez Tóth Gödri Ildikó –, ars poeticájához híven megörökít. Megörökít, de egyben teremt is. Érzéseket, érzelmeket, viszonyulásokat teremt a befogadóban, egy összetett képet az általa féltett-óvott világról. Fekete-fehér képeivel is színeket teremt, a szokások, a bemutatott tevékenységek, a viseletek, az arcok, a tekintetek mind-mind színekké, színes élményekké válnak.” (MOL)
