„Ez egy családi nap, amelyet több okból is fontosnak tartunk évről évre megszervezni. Próbáljuk a múzeumkertre irányítani a figyelmet, amely gyönyörű helyszín, és bizonyos értelemben oázisnak számít Sepsiszentgyörgyön, hisz olyan ritka fafajok is megtalálhatóak itt, amelyek a városban máshol nem fordulnak elő. Próbáljuk megismertetni a gyerekekkel a védett állat-, és növényfajokat, arra tanítani őket, hogy nyitott szemmel járjanak a világban olyan emberek közreműködésével, akik hitelesen tudják átadni a madarak, a természet szeretetét – mondta el lapunknak Bartha Zonga.
A múzeumpedagógus szerint idén kiemelten is igyekeztek felhívni a figyelmet az év élőlényeire, őslényére, és mivel természetrajzi kiállításuk már felújításra szorulna, megpróbálták közelebbről is láthatóvá-hallhatóvá tenni mindennapi madarainkat egy filmecske segítségével. Mint mondta, a gyűjteményükben olyan állatok is láthatóak, amelyek élőben már, sajnos, nem fordulnak elő a környékünkön.
Az idei madarak és fák napja azzal kezdődött, hogy Dombi Helga a múzeumkertben is előforduló, többnyire urbánus környezetben élő madarakat mutatott be röviden a jelenlévőknek, Mihály József pedig madárhangok bejátszásával segített abban, hogy egészen pontos képet alkothassunk magunknak ezekről a madarakról, amelyek közül néhányat – fenyves cinegét, csicserkét, fenyőrigót, feketerigót, házi rozsdafarkút, seregélyt, balkáni gerlét és házi verebet – az előadást követő közös kerti séta során is láthattunk, hallhattunk. A telefonon bejátszott madárhangokra sok madár válaszolt a gyerekek nagy örömére. A madárismertető után a természetfotózásba nyertek betekintést az érdeklődők Toró Attila jóvoltából, aki miután elmondta és megmutatta, hogy milyen alapfelszerelésre van szüksége a természetfotósnak, és hogyan kell ezeket az eszközöket használni, faleveleket és mohát fotóztatott a gyerekekkel, majd az elkészült fotókat nagyban is megtekinthették egy kivetítő segítségével.
A gyerekfoglalkozásokon – melyeket Hosszú Zoltán képzőművész és felesége irányított – kartonból tűrögettek, színes papírokból vágtak ki, fonálból bogoztak, valamint apró fadarabokból és színes tollakból ragasztgattak össze madárformákat. A múzeumban kiállított képeken megismerhettük az év élőlényeit, a természetrajzi teremben madarakkal és ezek hangjaival ismerkedhettünk, megcsodálhattuk az emberközeli állatokat, a lomblevelű és fenyőerdők, víz és nádasok élővilágát, de rovarokat és szárított növényeket is láthattunk közelebbről. A gyerekeket a múzeum épületében is érdekes, izgalmas játékok várták.
Dombi Helga lapunknak elmondta, azért tartották fontosnak részt venni az eseményen, mert eddigi tapasztalataik alapján nagyon sok gyereket érdekelnek a madarak, és jó érzés átadni nekik a madarak szeretetét. Mint mondta, ezúttal is látszott, hogy egyesek már nagyon kis korban beleássák magukat a témába, madáretetőket működtetnek, ami örvendetes, mert az ilyen gyerekekből felelős felnőttek válnak. Kifejtette, fontosnak tartja természetes környezetünk megismerését és ápolását, hisz nagyon sok tanulmány egyöntetűen bizonyítja, milyen jótékony hatással van ránk a természet, talán élni sem tudnánk nélküle. Amint a természetrajzi múzeum falán olvasható, az elsődleges élőhelyeket valamikor az erdők uralták, de az ember természetátalakító munkájának következményeként egyre nő a rétek és legelők területe, a mezőgazdasági terület, az urbanizáció nyomán ökoszisztémák, populációk, növény- és állatfajok tűnnek el. Talán ez a felszólítás volt a legnagyobb betűkkel írva a teremben, mégis erőtlennek éreztem: „Egy Földünk van! Védjük!” Mit tehetnénk, hogy azokhoz is eljusson az üzenet, akik támogatják a Schweighoferhez hasonló szörnyetegeket?