Egy éve adtunk hírt arról, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye huszonöt turisztikai érdekeltségű szervezete írta alá a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség létrehozásának szándéknyilatkozatát. A szövetség jogi bejegyzését azonban nem sikerült nyélbe ütni – a bíróság nem értette meg, hogy nem közigazgatási, hanem turisztikai szervezetről van szó – így a kezdeményezők, intézmények, civil szervezetek, vállalkozók új megoldásként klaszterbe tömörültek. A térség turisztikai vonzerejét szakszerűbben kihasználni kívánók szándékairól Albert Zoltánt, a klaszter megbízott vezetőjét kérdeztük.
Desztináció
– A desztináció szó nemrég került be nálunk is a köztudatba a turisztikai szaknyelvből. Mit jelent valójában?
– Maga a desztináció egy összetett szolgáltatásrendszerrel és megfelelő sajátosságokkal rendelkező fogadóterület. Olyan egység, amely képes elszórakoztatni és magában tartani a turisztikai szolgáltatásokat igénybe vevőket egy meghatározott ideig.
– Esetünkben tehát a desztináció maga Székelyföld?
– Igen, s minél messzebbről nézi egy turista ezt a térséget, annál kevesebbet lát belőle, annál kevesebbet tud az itteni kínálatról. Holott az utóbbi idők politikai mozgásai miatt Székelyföld eléggé elterjedt fogalom lett, még magyar nyelvterületen is, hiszen néhány évvel ezelőtt sokan egybemosták például Erdéllyel. Ez most kezdett szétválni a fejekben, sőt, Székelyföldön beül is megjelent egy sor aldesztináció: Sóvidék, a kúriák (amelyekhez hozzá lehet rendelni egy kínálatot) vagy a Gyimesek. Fontos, hogy nem feltétlenül földrajzi egységekben kell gondolkodni – bár ez sok esetben természetesen döntő lehet, hiszen a gazdasági és szellemi fejlődés bizonyos határokon belül jellegzetes –, hanem jól megfogalmazható turisztikai kínálatban. Gondolkodásunk hátterébe mindenképpen a desztinációt kell helyezni, annál is inkább, mert turisztikailag fejlettebb országokban – Magyarország, Ausztria – már a gazdaságilag fenntartható turisztikai egységek szerint működnek a támogatási rendszerek is. Nálunk – támogatási rendszerek tekintetében – nagyon ragaszkodnak a közigazgatási határokhoz. Ezt kell lebontani, hiszen a turistának az a természetes, hogy azon a területen mozogjon, keressen szolgáltatást, ami érdekli, és nem feltétlenül egy közigazgatási egységet, például megyét akar meglátogatni. Érdekes, hogy a szolgáltatók, nem beszélve az önkormányzatokról, nagyon ragaszkodnak a közigazgatási határokhoz, ami mondjuk Tusnádfürdőn történik, az már a háromszékiek szemében máshol van, és fordítva. Pedig az lenne a természetes, hogy azokkal a társaikkal keressék a szoros együttműködést, akikkel azonos desztinációban vannak. Nem szociális vagy egyéb jellegét kell erősíteni az iparágnak, hanem egy gazdaságilag fenntartható ágazatot kell működtetni.
– Mondjunk példát jól működő desztinációs csomagra.
– Sóvidéken például már jól működik, a Szováta–Parajd–Korond–Sófalva térségben szépen kialakult egy teljesen átjárható együttműködés mind a szolgáltatók, mind a turisták számára. Adott a só, ami oda vonzza a turistákat, ez a bizonyos specifikum. Persze más területeken nehezebb ilyen karakteres jellegzetességet megfogalmazni, de egyáltalán nem lehetetlen.
Turisztikai terméket kell kínálni
– Hogyan építhető ki egy ilyen rendszer, mit tervez e tekintetben a klaszter?
– A lényeg, hogy alulról építkezzen. Tudjuk jól, hogy a Tourinfo-irodák szakmai szempontból nem töltik be a szükséges szerepet, de egy ilyen rendszerben fontos rendeltetésük lehet, hiszen jó a szórásuk, csak megfelelő rendszerbe kell gyúrni. Azzal a kéréssel fordultunk a polgármesterekhez, hogy a hét egy napján bocsássák rendelkezésünkre az irodákban dolgozó humán erőforrást. Olyan programokat tudnak kialakítani, ami eladható és főként vásárolható turisztikai termékké válik. Van egy digitális platformunk, amin dolgozunk, amely információszolgáltató és profittermelő is, vagyis lehet rajta programot keresni, de szállást foglalni is vagy éppen csomagot vásárolni. Az előbb említett Sóvidék platform már el is indult, igaz, egy korábbi kezdeményezésre épültünk rá. Gyakorlatilag minden aldesztinációnak lesz honlapja, amelyhez egy nagy közös adatbázisból vonják, szűrik le az információkat. Hogy példát is mondjak: belépek a Vulkánok Földje oldalra, de érdekel a néprajz is (mondjuk a táncházak), és kiadja, hogy például Gyergyószentmiklóson mikor lesz az adott időszakban táncház. Az aldesztinációk felületei egyelőre nem mind érhetők el, de hamarosan például a Csomád-Bálványos kistérségé is használható lesz, folyamatosan töltjük fel az adatokat. Hatalmas munka, hiszen ezek négynyelvű honlapok, amelyeknek egy sor feladatot el kell látniuk. Ez egyrészt érdekeltté teszi gazdaságilag a részt vevő szolgáltatókat, így szívesen dolgoznak a rendszerben, hiszen ezen keresztül értékesíteni tudnak, maga a rendszer fenntarthatóvá válik, és nem utolsósorban könnyen elérhetővé teszi a felhasználónak az információszerzést, majd a vásárlást. Jelen pillanatban elég sok a párhuzam ezen a téren, sokunknak van különböző turisztikai egyesületekhez köze, ha ezeket az erőforrásokat összevetjük, megszületik egy közös irányítás, menedzsment, akkor a rendszer fenntarthatósága biztosított.
Az ágazatban ez az út
– Milyen aldesztinációkról van szó?
– Tizenegyet határoztunk meg: Sóvidék–Hegyalja, Csomád–Bálványos (Vulkánok Földje), Gyergyó–Gyilkos-tó, Borszék–Maroshévíz (Tündérkert), Székelyudvarhely és környéke (Székely Kapuk Földje), a Gyimesek (Csángóföld), a Csíki-medence (Csíkország), a Nyárád–Kis-Küküllő–Maros mente, Erdővidék, Alsó-Háromszék (Kúriák Földje), Felső-Háromszék (Borvízország). Szakmailag végre egy nagyon jó csapat jött össze, együtt dolgozik egyetem, gazdasági szféra, civil szervezetek, mindez politikai irányítás alatt nem jöhetett volna létre. Folyamatos munka lesz, hiszen a most elérhető adatok feltöltése után természetes, hogy a termékek bővülnek, az információkat frissíteni kell.
– Milyen eredmények várhatóak, hiszen jelenleg a húzóágazatnak nevezett turizmus a megyei össztermékhez két százalékkal járul hozzá?
– A honlapok konkrét hozadéka pontosan mérhető. Ami pedig az ágazat hozzájárulását illeti, a sokak által hihetetlenül alacsonynak tartott két százalékot is érdemes tüzetesebben megvizsgálni. Szerintem valójában nem is alacsony a befektetett pénzmennyiséget tekintve, viszont a lehetőségekhez vagy az elvárásokhoz képest tényleg alacsony.
– Mi szükséges ahhoz, hogy az érdekeltek csatlakozzanak?
– Tulajdonképpen csak az akarat, az igény kell hozzá, hogy nagyobb léptékben gondolkodjanak a szolgáltatók. Én hiszek abban, hogy egy olyan hálózat kezd el működni, amely elindítja a székelyföldi gondolkodást a turisztika területén. Egymástól átvesszük a jó példákat, a rendezvények sorát kibővítjük, s így sokkal nagyobb vonzerőt jelentenek majd, és betölthetik például azt a reklámszerepet, amelyre hivatottak, s nem csupán a helyi szórakozást szolgálják. Lehet, hogy a siker nem jön azonnal, de az ágazatban ez az út, amelyen haladni kell.
