Nagymama szeme fénye a két unoka. A két édestestvér. Nem győzi eléggé dicsérni, mert – ahogy mondja – szépek, jók és szófogadók. Csak jót hallani róluk az iskolában, az órákon kívüli közösségi életükről. Mert a jegyek, ugyebár, mindent elmesélnek. Lehet, ha a lányát kérdeném, ugyanezt mondaná, az apukájuk szintén. De csak a nagymamát ismerem, elég régóta. 1973 őszén költözött testvérbátyja a szomszédomba, náluk ismerkedtünk.
Sok víz lefolyt az Olton negyvenhárom esztendeje, és amikor rám kérdez a lépcsőházban: Meg sem ismersz?, alibivel állok elő... Aztán családi, munkahelyi fényképeket terít szét az asztalon, magyaráz: hol, kikkel dolgozott a tovaszaladt évtizedekben. Ezt ismered-e? S ha netán az idősödő arcok közül keveset ismerek fel, készséggel meséli haláluk körülményeit, vagy az ország nevét mondja, ahová kivándoroltak...
Természetesnek veszem, hogy a két lányunoka fotóit emeli ki, akikről már az újságok is írtak. Most a kisebbiket, a negyedik osztályos Pálmát emlegetjük többet, aki a napokban, május 31-én tölti 11. életévét. Azt az okos és szorgalmas mikós kislányt, aki az ősszel megnyerte az Aranytoll meseíró verseny Kárpát-medencei szakaszát. A nagyváradi megmérettetésen részt vevő 29 tanuló közül a fődíj, az aranytollas medál és nyaklánc az ő nyakába került. Erre a sikerre a családja, osztálya-iskolája, tanító nénije is büszke.
A szigorú zsűri a kreativitást, helyesírást, eredetiséget, ötletességet, külalakot is figyelembe vette. De alapfeltétel volt a megadott szavak – napsugár, méhek, gyökér, gomb, napelem, csúszik, ünnepel, lobog, átlátszó, magányos – felhasználása is. Sokoldalúságának, olvasottságának, a rajz és ének iránti szenvedélyének köszönheti írói-meseírói képességét. De szabad idejében szívesen sétáltatja fajkutyáit, lovagol is, s állítja, hogy a történetíráshoz képzelőerőre, bő szókincsre van szükség. A nagyváradi Pertinax Egyesület és a Prolog Kiadó által meghirdetett verseny célja épp a tanulók szókincsének, kreativitásának, nyelvi, improvizációs és kommunikációs készségének fejlesztése volt. Itt jegyezném meg, hogy Jacob Grimm, a híres mesegyűjtő és nyelvtudós fivérek egyike jelentette ki: a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet! Vajon, ez a felismerés is segíthette Dénes Pálmát A magányos lány című nyertes meséjének megszerkesztésében?
Mindenképp szerénységére, testvérszeretetére vall kijelentése: A testvérem, Petra a példaképem, aki sok díjat nyert eddig. Nem is csodálkozom, hiszen a tizenegyediket végző testvért a Székely Mikó Kollégium iskolalapjának, a Kavarkádnak a főszerkesztőjeként ismerik.
És megértem Éva nagymamát, aki a sok fénykép közül, amelyen együtt a két Dénes unoka, Petra és Pálma, nem tud választani...
