„Családjához, szülőföldjéhez mélyen ragaszkodó, hivatásában lelkiismeretesen helytálló, becsületes élettársat, testvért és rokont veszítettünk el” – olvashatjuk az éppen negyven évvel ezelőtt nyomtatott gyászjelentésen.
Családja, a háromszéki nemes családok között igen előkelő helyet elfoglaló Szotyori Nagy család arról is nevezetes, hogy a tekintélyes földbirtok mellett több jeles értelmiségit: papot, tanárt, orvost, közhivatalnokot, katonatisztet adott a magyarságnak. Ezek egyike volt dr. Nagy Károly is.
Édesapja Nagy Ferenc honvéd huszár, földbirtokos, édesanyja lisznyói Incze Vilma. Mindketten tekintélyes örökséget hoztak a családba, s bár később a mintegy százhektárnyi földbirtok hét gyermek között oszlott szét, mindeniknek bőven jutott annyi, amennyi gondtalan megélhetést biztosított. Annál is inkább, hogy egyik sem akart csak az örökségből megélni, és igyekeztek gyarapítani is azt.
*
1904 április 15-én született Sepsiszentgyörgyön a család hetedik gyermekeként. Iskoláit szülővárosában végezte. A református Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1922-ben. Érettségi után 1922. július 1. és 1923. szeptember 20. között munkakönyve szerint a sepsiszentgyörgyi cigarettagyárnál dolgozott mint elektronikus. Ezután Magyarországon a Szegedi Egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1930-ban doktorrá avatták. Közben 1924-ben a nyári vakációban a cigarettagyárban dolgozott mint egészségügyi ápoló.
A külföldön szerzett diplomáját egy tanulmányi évet megismételve 1932-ben Jászvásáron nosztrifikáltatta.
Hazatért szülővárosába, és a Fekete szanatóriumban kezdett dolgozni mint bel- és nőgyógyász, majd magánrendelőt nyitott a Vasút utcában (később Lenin, ma 1918. december 1.), a Kulcsos házzal szemben álló saját házában. 1935. december 15-én házasságot kötött a brassói Aronsohn Eszterrel. Gyermek nem született a házasságból.
A magánrendelő mellett a Székely Mikó Kollégium iskolaorvosa és egyben egészségtantanára is egészen 1949-ig. 1941-től üzemorvos a cigaretta- és textilgyárban.
Miután az államosítással megszüntették a magánrendelőket és az egészségügyet átszervezték, az újonnan létesített szakorvosi járóbeteg-rendelőnek lett igazgatója. Ez a Vasút utca (akkor már Lenin) és a Csíki utca kereszteződésénél álló sarki épületben kezdte meg működését belgyógyász, sebész, nőgyógyász, gyermek és röntgen szakrendelővel, és egészen 1955-ig volt itt, amikor átköltözött a Ferenc József Kórház épületébe. Mint egy eddig nem létező intézmény első vezetőjének, meglehetősen sok teendője akadt. Az igazgatás mellett belgyógyászként is dolgozott.
Innen az ugyancsak újonnan létesített, a munkaképességet megállapító orvosi szakmának lett a szakorvosa, illetve 1963-tól a főorvosa, ahol 1964-ig, nyugdíjaztatásáig, illetve azután – mint nyugdíjas orvos – még tovább, 1970. július 1-ig dolgozott. Ebben a minőségben ismertem meg közelebbről, ugyanis felkerestem egy rétyi betegem ügyében, akinek még az első világháborúban ellőtték a jobb kezét, de mert akkor „ellenséges katona” volt, az államtól sohasem kapott rokkantsági nyugdíjat. Megkeseredve mesélte nekem, hogy bármerre fordult, mindenütt elutasították. Nagy Károly doktor és bizottsága megítélte neki a rokkantsági nyugdíjat, s Pista bácsi lélekben megnyugodva élte le a még hátralévő néhány évét, és magas kort megért felesége még évtizedekig élvezte a csekély, de számára létfontosságú utódnyugdíjat. Kellemes, társalgásra kész öregurat ismertem meg személyében, akit aztán többször volt alkalmam üdvözölni a színházban is, amelynek előadásait a feleségével rendszeresen látogatták.
*
Dr. Nagy Károly nem akart nagy karriert befutni, megelégedett azzal a lehetőséggel, amit szülővároskája nyújtott az igen változatos tevékenységére eső idő alatt. Már a végzése utáni években sem kecsegtette itthon semmi jó – hiszen még az igen jó képességű, külföldi egyetemek tanulmányútjait megjárt Fogolyán sebész-nőgyógyász doktort is kényszernyugdíjazták –, s mégis itthon maradt. A „kis magyar világ” alatt a felesége származása okozott gondot. A szocializmus építésének kezdete után saját származása akadályozta volna meg nagyobb karrier befutását, de addig már az évek is elszálltak felette. Így aztán itthon végezte az orvosi „aprómunkát” mint alkalmazott, majd üzemi orvos, magánorvos, járóbeteg-rendelői igazgató, illetve belgyógyász, aztán alkalmanként a kórház belgyógyászati osztályán is dolgozó medikus. Végül egy addig teljesen ismeretlen orvosi szakma megtanulását vállalta és végezte olyan eredményesen, hogy még nyugdíjasként is dolgozhatott. Az olykor-olykor meredek sziklaoldalakon is megkapaszkodó cserje konokságával ragaszkodott ősei földjéhez, Háromszékhez, Sepsiszentgyörgyhöz.
Hamvai feleségéével együtt a szemerjai családi sírboltban pihennek, emlékét a még élő rokonok őrzik.
