Demeter J. Ildikó
Túlságosan tágan értelmezhető a hivatali visszaélés bűntette, ezért az a tisztviselő is gyanúba keveredhet, sőt, börtönbe is kerülhet, aki nem illetéktelen haszonszerzésért (hiszen ez a törvénytelenségek elkövetőinek fő mozgatórugója, ingyen nem teszi ki magát senki a lebukás veszélyének) hoz bizonyos döntéseket, ír alá dokumentumokat, hanem legjobb tudása és szándéka szerint dolgozik, vagy esetenként figyelmetlen, az is lehet, hogy nem eléggé felkészült (főleg az önkormányzatok küzdenek a rosszul fizetett munkaerő elvándorlásával), de semmiképp sem a jogszabályok kijátszására törekszik – nagyjából így foglalhatók össze azok a vélemények, amelyek szerint tisztázásra szorul a vonatkozó törvény.
A jogszabályok módosítása a parlament feladata lenne, de egyelőre mindenki az alkotmánybíróság (nyolcórás vita után elhalasztott) döntésére vár. Közben a bírálatok szaporodnak: a változást sürgetők sora a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség volt vezetőjétől, a korrupciós perben érintett Alina Bicától az ország egyik főméltóságáig, Vasile Dâncu kormányfőhelyettesig terjed, aki (egyelőre?) gyanún felül áll, a másik oldalon pedig a sajtó, a civil szféra és az Országos Korrupcióellenes Ügyészség sorakozott fel. Utóbbi feje, Laura Codruţa Kövesi azt állítja, hogy az általuk indított eljárások egyharmadát, nyolcszáznál több iratcsomót kellene lezárni, ha a hivatali visszaélést törölnék a bűntettek közül, és ez esetben az államtól eltérített több száz millió euró visszanyerési lehetősége is végleg elúszna.
A visszaéléssel gyanúsított tisztviselők között sok ismert politikus is van – Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, a konstancai, jászvásári, három bukaresti polgármester és más kiskirályok, sőt, néhány napja az ország második emberét, Călin Popescu Tăriceanu szenátuselnököt is behívták (hamis tanúzás miatt) –, ezért a mindig becsapott és kisemmizett lakosság inkább az ügyészeknek szurkol, ami érthető, csakhogy valószínűleg nem egyszerű fekete-fehér játékot nézünk. Miután a hígított fertőtlenítőszerektől a titkosszolgálatokig jutottunk, joggal aggódhatunk: mi jöhet ezután? Ráadásul a Hexi Pharma-ügyet nem az illetékes hatóságok, hanem újságírók pattintották ki, ami nem növeli a bizalmat az állami intézményekben. És minél tovább gyűrűzik a botrány, annál zavarosabbak a vizek, csak az tűnik biztosnak, hogy semmi sem működik rendesen.
Ez az általános gyanakvás és bizonytalanság pedig nemcsak azoknak rossz, akik esetleg hivatali túlbuzgóságból kerültek a vádlottak padjára – lehetnek ilyenek is –, hanem mindenkinek. Főleg ezért kellene változtatni a jelenlegi állapotokon. De ki fogja ezt megtenni?
