Kifogásolja az Oltmező úti tömbházak köré húzott kerítést az állampolgári jogok romániai biztosa, és azt javasolja Sepsiszentgyörgy önkormányzatának, hogy bontsa le, mert diszkriminatív, megkülönbözteti és hátrányos helyzetbe hozza az ott élőket. A város vezetői ellenkező véleményen vannak, szerintük a kerítés a rendes lakók javát szolgálja.
A nép ügyvédjeként emlegetett ombudsman hivatalának honlapján nemrég jelent meg a közlemény, amelyben Matei Vîrtosu szóvivő részletesen leírja az előzményeket is, mindjárt a bevezetőben hangsúlyozva, hogy nem a magyarokat és romákat elválasztó őrkői falról van szó. Az Oltmező úti kerítésről az ombudsman az Observatorul de Covasna napilap 2015. december 7-ei számából értesült (ebben az áll, hogy visszaszolgáltatott ingatlanok bérlői vagy más okból lakás nélkül maradt személyek – magyarok, románok, romák – laknak a két tömbházban, és mindenki, akit megkérdeztek, ellenzi a kerítést; egyesek börtönkerítéshez hasonlították), levelet írt a polgármesteri hivatalnak, elemezte válaszát, és arra a következtetésre jutott, hogy sem a városvezetés által megfogalmazott cél, sem az alkalmazott módszer nem indokolt, nem a természetes fejlődést és esélyegyenlőséget mozdítja elő, hanem inkább elszigeteli e szociálisan hátrányos helyzetű közösséget a társadalomtól. A közlemény végén a Románia által aláírt nemzetközi emberi jogi dokumentumokra és a román alkotmányra hivatkozva a kerítés lebontását ajánlják; az állásfoglalás tehát nem kötelező jellegű.
Amíg a szakmabeliek azt mondják, hogy szükség van rá, addig a kerítés marad – válaszolta megkeresésünkre Tischler Ferenc alpolgármester, aki személyesen felügyelte az Oltmező úti tömbházak felújítását, a lakások kiutalását, és a lakók gondjainak is alapos ismerője. Véleménye szerint a kerítés nem diszkriminálja, hanem védi az ott lakókat. Amíg nem volt meg, addig a bejelentett lakók mellett sok illegális beköltöző jött-ment, zavarták a többieket, hangoskodtak, kötekedtek, éjjelenként dorbézoltak, bőgették a zenét, kárt tettek a lépcsőházakban, a zöldövezetben parkoltak, sok baj volt velük. Amióta a két tömbházat bekerítették, és kapus figyeli a bejárókat, nyugodtabb lett az élet, és adott a pihenés lehetősége is azoknak, akik másnap dolgozni mennek – jelentette ki. Az elöljáró azt mondja: mindezt megírta az ombudsmani hivatalnak is, és nagyon örvendene, ha eljönnének egy helyszíni szemlére azokat is meghallgatni, akik örülnek a javuló körülményeknek. Tischler úgy gondolja: az lenne a diszkrimináció, ha a dolgozni akarókat megfosztanák a pihenés és a civilizált környezet lehetőségétől. A két tömbházban – egy forgalmas országút, a Debren-patak és az áramszolgálató székhelye között – sok gyermek is él, akik most már nem tudnak csak úgy kiszaladni e veszélyes helyekre; számukra játszóteret akarnak építeni, ahol szakmai felügyelet alatt vezethetik le energiáikat. Az alpolgármester azt is elmondta: a szociálislakás-rendszer egy intézményes keret, amely a rászorulókat segíti a felkapaszkodásban. Az ott élők havi 150–200 lejt fizetnek – ebben az összegben, amely egyheti napszámosmunkával megkereshető, a lakbér és a fenntartási költség is benne van –, elvárható tőlük, hogy értékeljék ezt a támogatást. A két tömbházat az elmúlt években újították fel, a kerítés csak áprilisban épült meg. A 137 kis méretű, de összkomfortos lakásban jelenleg mintegy ötszázan élnek, évente egy-két családot a felhalmozott tartozások miatt kilakoltattak, és harmincnál többet pereltek be csak tavaly ugyanezért, de ők az ítélet előtt lerótták adósságaikat. A megüresedő lakásokra sokan várnak, a közeljövőben egy ilyen lesz, a családfő munkát kapott, és albérletbe költöznek.
