Tulajdonképpen az lett volna a meglepő, ha igazságos döntés születik. Ha a restitúciós bizottság tagjai az erdélyi refomátus egyházkerület érveit a Székely Mikó Kollégium újbóli visszaszolgáltatási kérésének ügyében nem csupán meghallgatják, de figyelembe is veszik. A bizonyítékokat, köztük a legfontosabbat, miszerint a kommunista államhatalom a református egyháztól kobozta el az iskolaépületet, tekintetbe veszik. És bekötött szemmel, de az elmondottak és leírtak józan mérlegelésével döntenek.
Ám mifelénk sem Justitia, sem semmilyen bizottság ítéletének korrektségében nem bízhatni. Különösképp nem, ha „magyar ügyről” van szó: számtalanszor bebizonyosodott, bennünket a román állam továbbra is potenciális veszélyforrásként kezel, a magyar kisebbség jogaira vonatkozó döntéseit jobb esetben a kordában tartás, de leginkább a megfélemlítés szellemében hozza meg. A mindenféle rangú-rendű döntéshozó szervek közt is sajátos a restitúciós bizottság helyzete, az – egyébként nem alaptalanul indított – ádáz korrupcióellenes küzdelem gyakorlatilag megkötötte a testület tagjainak kezét: a ploieşti-i táblabíróság 2014-es, a Mikó visszaállamosítására vonatkozó ítélete után senki sem meri az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyét felvállalni, a sepsiszentgyörgyi tanoda meg éppenséggel megbolydult darázsfészek a bizottság román nemzetiségű tagjainak szemében, melynek említése is hidegrázással tölti el őket. Hogy esetleg megkérdőjelezzék egy bíróság ítéletét és az igazságnak megfelelően a Mikónak az egyház tulajdonába való átadásáról döntsenek, arról már szó sem lehet. Hiszen Damoklész kardjaként lebeg fejük fölött Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim igencsak megkérdőjelezhető jogalapú meghurcoltatásának esete.
Nem született tehát ezúttal sem igazságos döntés a Székely Mikó Kollégiumról. Borítékolható volt, a református egyház számított is rá. A restitúciós bizottság elutasítására reagálva Kató Béla püspök nyilatkozatában kijelentette, „készek vagyunk a brassói ítélőtáblán újrakezdeni a harcot”. Azaz a továbbiakban az egyház minden bizonnyal hosszú ideig elhúzódó és nem mellékesen sok pénzt felemésztő peres úton kénytelen jogos tulajdonának visszaszerzéséért küzdeni, ráadásul ez újabb harc kimenetele – holott törvény és igazság szempontjából is egyértelmű lenne – kétséges. De sem ezt a harcot, sem a következőket feladnunk nem szabad. Minden jogi eszközt felhasználva, az egyháznak minden támogatást megadva a végsőkig küzdenünk kell. Hiszen az igazságnak előbb vagy utóbb érvényesülnie kell. Még Romániában is.