Sokan csodálkoznak, hogy a választási irodák összesítéséből kiderült, 837 a nyolcvan év fölötti jelölt és 26-an 90. évüket is betöltötték. Viszont ennek ellentételezéseként 450 jelölt nem érte még el a törvény által előírt 23. életévét. Arról nem szól a beszámoló, hogy százéves aggastyán szerepel-e a listákon, miközben több mint ezer ilyen matuzsálemkorú szavazót tartanak nyilván.
Minden ember saját korosztálybeli sorstársai problémáját érti meg legjobban. Mivel az is kiderült, hogy például Botoşani megye egyik községe körzetében halottat neveztek ki a választási bizottság élére, nem csoda, hogy a jelöltlistákon számos elhunyt is szerepel. Ki tudná jobban képviselni érdekeiket az égi fórumok előtt, mint ők. Ha a diákok érdekeit ők maguk tudják legjobban érvényesíteni, akkor miért ne lehetnének jelöltek ők is, a 23 évnél fiatalabbak, akik olyan jól tudnák képviselni kortársaikat a helyhatóságokban, miként a diáktanácsokban.
Sajnos, még azt sem lehet tudni, hány lakosa van Romániának, így honnét lehetne pontosan megsaccolni, hány szavazásra jogosult személy él az országban és hányan külföldön? Ki tudja számon tartani, naponta kik lépik át szavazásra feljogosító 18. életévüket, és hányan iratkoznak ki végérvényesen az életből, így mondván le szavazati jogukról. Tény, hogy az a jó, ha minél több választópolgára van egy országnak. Gondoljunk csak bele, elvileg hetvenezer lakosra jut egy képviselő és 160 ezerre egy szenátor. Minél több román állam-, illetve szavazópolgár létezik, annál nagyobb lehet a képviselők és szenátorok száma is. Sőt, az Európai Parlamentbe is eszerint tud Románia képviselőket küldeni, hogy ott is érdekeinket szolgálják, vagy harcoljanak ellene. (Például a luxemburgi bíróságon.) Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy legkönnyebben a nem létező választókkal lehetett szavaztatni, úgy hogy voltak olyan helységek, ahol többen szavaztak, mint ahány választópolgár élt. De most ennek állítólag vége, mert olyan számítógépes rendszert állítottak hadrendbe, amely kizárja a csalást, és nem teszi lehetővé a nálunk négyévenként fellendülő választási turizmust. Csak attól félek, megtörténik, mint az egészségügyi kártyák estében, hogy lefagy vagy összeomlik a rendszer, és ha mondjuk, 12 órán át nem működik, akkor oda az ellenőrzés lehetősége, és jó szokás szerint majd újabb korrupciós botrány kerekedik újabb számítógépek beszerzéséből.
Lesz, ami lesz, aki teheti, menjen el szavazni. Ettől függ, hogy közösségünk hány magyar képviselőt küldhet az önkormányzatokba és mennyi polgármesterünk lesz. Ahol csupa magyar nemzetiségű jelölt él, ott elég szépen, egymást nem kímélve kampányoltak a jelöltek vagy önjelöltek riválisaik ellen.
Az egyfordulós választás miatt most itt a nagy lehetőség, hogy Szatmárnémetinek és Marosvásárhelynek is magyar polgármestere legyen, akik – reméljük –, nem azon (polgár)mesterkednek majd, mint a jelenlegiek, hogy megkeserítsék az ott élő magyarok életét. Fő, hogy választóink menjenek el szavazni! Ha majd nem tetszik szívünk választottjainak tevékenysége, akkor négy év múlva szavazzunk másra. Addig is szidhatjuk őket és magunkat, amiért őket választottuk.
Kolozsváron 48 ezer szavazópolgár és tízezer egyetemista él. Mindenki azon hőbörög, hogy Kolozsvár nevét még a város végeire sem lehet kiírni. Most négy éve a jogosultak egyharmada ment el szavazni. Ennyire érdekel érdekeink képviselete.
Szavazás napján, ha esik, sokan ki sem mozdulnak a házból, ha jó idő van, akkor viszont inkább elmennek kirándulni. Aztán négy éven át sírdogálhatunk egymás vállára borulva, hogy nem tartják tiszteletben kisebbségi jogainkat.
