Tudományos kutatók sokszor panaszkodnak, hogy Romániában nagyon kevés pénz jut szakterületükön kísérletezésre, és így nem tudnak megfelelő, magas minőségű munkát végezni. Mivel nálunk az emberélet aránylag olcsó, a kutatók betegeket is bevontak különféle kísérletekbe, valószínű, azért, mert a kísérleti nyulak, tengerimalacok vagy fehér egerek tenyésztése sokkal többe kerülne.
Így történhetett meg, hogy Románia egyik leghíresebb elmeorvosa, az Aradi Sürgősségi Kórházban dolgozó Delia Maria Podea – aki mellesleg egyetemi tanár – embereken való kísérletezés irányításába fogott, és még befogott maga mellé néhány elmegyógyászati kórházat, a Gyógyszerek Nemzeti Ügynökségét és több megyéből magánorvosi rendelőket, valamint körülbelül háromezer beteget. Ilyesmire sokkal alkalmasabb az ember, aki gyáva nyúlként tűri a gyógyszergyártók kísérleteit, mint egy drága kísérleti nyúl, amelyik még azt sem tudja megmondani, mi fáj neki. A kutatás célja az volt, hogy elmebetegeken, pszichikai problémákkal küzdő személyeken újfajta gyógyszerek hatását tanulmányozzák. Ehhez hozzá kellett volna járulniuk a kísérleti embernyulaknak is, és ezért odahamisították azok vagy hozzátartozóik aláírását. Hogy jó eredmények szülessenek, meghamisították a tanulmányozandó gyógyszerek hatásáról szóló jelentéseket is. Ha a káros hatás miatt a kísérletben részt vevők rosszabbul lettek, akkor más kezelést is adtak nekik, ami szigorúan tilos lett volna. Az ilyen fejlesztés alatt levő „gyógyszerek” rokkantságot vagy akár halált is okozhatnak. Így direktben lehet tanulmányozni azok káros, netán halálos hatását, de miután a kísérletek eredményeképp javítanak rajtuk, halálbiztosan hatásosak lesznek.
A gyógyszergyártás a legnagyobb üzlet a hadiipar után. A fegyverek az emberek elpusztítása céljából készülnek, viszont ehhez képest az orvosságok viszonylag kevés emberi életet oltanak ki. Bár ki tudja?...
A gyógyszergyártásban és -forgalmazásban hatalmas a konkurencia. Ezért aztán a mérgeket keverő gyárak és a gyógyszerforgalmazók megpróbálják befolyásolni vagy meggyőzni az orvosokat, hogy az általuk gyártott vagy árult pirulákat, infúziókat, injekciókat írják fel a betegeknek. Egy ilyen ügyben éppen most nyomoznak a korrupcióellenes ügyészek.
Történt pedig, hogy egy gyógyászati készítményeket importáló és elosztó cég 77 onkológus orvost vitt el kirándulni Indiába egy tudományos konferencia ürügyén, amelynek célja az volt, hogy rávegye a résztvevőket az általuk ajánlott gyógyszerek alkalmazására. A cég fizette a kirándulás (utaztatás, szállás, ellátás) költségeit, ami fejenként 5400 euróra rúgott, de nem lehet tudni, hogy a páciensek az ajánlott gyógyszerektől majd nem az utolsókat rúgják-e. Még jó, hogy Romániában nincs elég pénz gyógyszerekre, mert így sokan megmenekülhetnek az aradi módszerrel törvénytelenül kikísérletezett gyógyszerektől, vagy olyanoktól, amit nem volna szabad nekik beadni.
A bukaresti Szent Pantelimon Kórház intenzív osztályának egyik orvosnője látván, hogy a kórháznak nincs elég pénze orvosságra, osztályozni kezdte a betegeket. Azt mondta: elsősorban a fiatal és esélyesebb betegeknek kell juttatni gyógyszert. Ha nem tetszik a felvetése – mondta –, adjanak mindenkinek, de akkor a hónap huszadikájáig elfogy a szer, és kész! Nem jut azoknak, akik megérdemelnék. Milyen igaza van! Minek olyanokra pazarolni a drága orvosságot, akik öregek vagy menthetetlennek tűnnek?
Látva, miként történik nálunk az új gyógyszerek tesztelése, gyártása és forgalmazása, nem biztos az, hogy a Pantelimon-kórház orvosnője azokkal tett-e jót, akiknek gyógyszert adott, vagy azok jártak jobban, akiknek nem jutott, és így esetleg meggyógyultak maguktól.
