Már a részvételi adatok jelezték, a magyar közösség kiábrándult, közömbös, szavazópolgárainak több mint fele a távolmaradást választotta. Egy-egy ügyesebb jelöltnek sikerült nagyobb arányban mozgósítani, volt, ahol versenyhelyzet vitt az urnákhoz kicsit több embert, de összessé­gében szomorú a végeredmény. Ha még közvetlen környezetünk sorsa sem érdekel, életünket leginkább befolyásoló testület összetételébe sem kívánunk beleszólni, annak az egyszerű közönynél mélyebbek az okai.
Az RMDSZ győzött, a korábbi pozíciót nagyjából megtartotta, és sikerült visszaszereznie néhány „elveszett” várost, például Szatmárnémetit. Marosvásárhelyen azonban a nagy nehezen kikínlódott összefogás sem bizonyult elegendőnek, kellőképpen mozgósítónak, és sovány vigasz a bizonyítékok keresgélése, hogy Dorin Florea miképpen csalta el a voksolást. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy az RMDSZ a szavazatszámok alapján újabb visszaesést könyvelhet el, négy év alatt ismét elkopott pár tízezer szavazójuk, összteljesítménye az országos 5 százalék körüli. Ez pedig ősszel a parlamenti választásokon kevés lesz, még akkor is, ha az alternatív küszöb mandátumhoz juttat néhány képviselőt, szenátort. Érdemes elgondolkodniuk a szövetség döntéshozóinak azon, hogy meddig tarthat még ez a lejtmenet, mikor válik pártjuk teljesen súlytalanná a romániai politikában, még akkor is, ha a választani hajlandó magyarság 90 százaléka őket támogatja.
A két kis pártról szót ejteni is alig érdemes. Az Erdélyi Magyar Néppárt minden polgármesteri tisztségét elveszítette, és egy-egy településen jó esetben korábbi önkormányzati képviselői mandátumait sikerült megőriznie, sok helyen még azt sem. A Magyar Polgári Párt szerzett ugyan néhány község-, városvezetői tisztséget, de csakis az RMDSZ jóvoltából, kihullottak a tanácsból is számos helyen, a szövetséggel való összeborulásuk szinte láthatatlanná változtatta őket. És bebizonyosodott az is, hogy az oly igényelt jobboldali összefogás bizony eredményt hozhat, ahol a központi utasítással szemben összekovácsolták, ott nyertek. Jövőépítésre ez lehetne a kiindulópont, ám halvány esélye is alig van az MPP fővezérei józan belátásának – ők választották a nagy testvért a gyűlölt kicsivel szemben –, az igazi árat pedig őszre remélik, egy-két befutó parlamenti hely ígérete a tulipánhoz köti őket. Így pedig szépen lassan semmivé válik az ellenzék, esélytelenné az erdélyi magyar pluralizmus, ami kényelmes lehet az RMDSZ-nek, de javára nem válik. Politikai ellenfeleik nem tudtak fölébük kerekedni – de legyőzhetik őket a távol maradók, a közönybe menekülők.