Június 10. a címertan világnapja – nem nagybetűs ünnep, nem világszervezetek nyilvánították azzá, hanem a szűk szakma alulról jövő kezdeményezése nyomán ünneplik meg szórványosan. Európai heraldikusok kezdték népszerűsíteni néhány évvel ezelőtt, főleg közösségi oldalakon, és a világ különböző pontjain tartottak címertani rendezvényeket. Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület tavaly csatlakozott az akcióhoz, és június 10-én címertörténeti előadást tartott a szervezet elnöke a Székely Nemzeti Múzeumban. Idén szélesebb réteghez szólunk a Háromszék hasábjai által.
1128. június 10-ét a heraldikusok nagy része a címer születésnapjának tekinti. Ugyanis ezen a napon I. Henrik angol király lovaggá ütötte a francia V. Gottfridet, Anjou grófját (közismerten Geoffrey Plantagenet), és közben címeres pajzsocskával is kitüntette. A háromszögű pajzs kék mezejében hat arany oroszlán volt látható. A jelkép azáltal vált igazi címerré, hogy azt Gottfrid megkülönböztető, azonosító jelként használta. A leírt címer megjelenik sírjának zománcdíszítésű lapján is, és örökölték leszármazottjai.
Gottfrid (1113–1151) feleségül vette I. Henrik angol király lányát, Matildot (1102–1167), aki 1125-től V. Henrik német-római császár özvegye, továbbá az angol királyi cím örököse. Az esküvő előtt I. Henrik lovaggá ütötte leendő vejét, aki akkor csupán 15 éves volt. I. Henrik halála után a trónt Blois-i István (1096–1154), Matild unokatestvére foglalta el. A trónért folytatott harc, a polgárháborús helyzet közepette 1141 áprilisa és decembere között Matildnak sikerült uralomra törnie, de nem koronázták királlyá. István halála után Gottfrid és Matild elsőszülött fia, II. Henrik (1133–1189) lett Anglia királya. Ő használta az apjától örökölt címert. Utódja a trónon fia, Oroszlánszívű Richárd. Utóbbi kettő már a Plantagenet-dinasztia tagja. Tehát a világ első ismert címerének birtokosa az angol Plantagenet uralkodóház alapítója. A Plantagenet-ház címeréből alakult ki Anglia máig használatos, három oroszlánt tartalmazó címere.
A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, szigorú szabályok szerint szerkesztett, pajzsba foglalt színes jelvény, mely személyek, családok, testületek, közösségek, közigazgatási egységek megkülönböztetésére, egyéniesítésére szolgál. Az első címereket az állandósult használat, az örökletesség hitelesítette, a későbbieket az uralkodó általi adományozás törvényesítette. Színes jelvényt említettünk, ám címerek az olyan nem színes ábrák is, mint vésetek, domborművek, pecséteken megjelenő, pajzsba foglalt jelvények vagy az egyezményes satírozású heraldikai rajzok.
Az ezredforduló környékén a fegyverzet fejlődését követően a testet és arcot beburkoló páncélzat felismerhetetlenné tette a hadakozó feleket. Ezért elkezdték díszíteni a rendelkezésre álló, nagy felületű pajzsokat. Időrendi besorolás szerint a címerek öt-hat generáción át alakultak ki. Az előkészületek időszaka a 11. század elejétől mintegy 1130-ig tartott, a címerek kialakulása 1120–1170 között történt, elterjedésük 1230-ig tartott – fokozatosan. Előbb az arisztokrácia körében terjedt el Nyugat-Európában, majd a közép- és kisnemesség is címert használt. A katonai felszerelés fejlődésén túl a címerek kialakulásához hozzájárultak az ezredfordulón tapasztalt társadalmi változások is. A Karoling-birodalom bukása után kialakult a feudális társadalom, megjelent az egyéniesítés kifejezési igénye, amelyre tökéletesen alkalmasak voltak a címerek.
dr. Szekeres Attila István,
az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke
