Egy olyan nemzedék vén diákjai találkoztak tegnap a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban, melynek hatvanöt évvel ezelőtt tizennyolc éves fiai ugyanazon a napon lettek vén diákok és regruták. 1943. május 7-én harmincketten ballagtak a Református Székely Mikó Kollégiumból, mára már csak tízen maradtak életben, közülük heten jelen voltak a tegnapi találkozón.
,,Tanáraink nem csak a tudományt igyekeztek velünk megosztani, hanem igaz emberségre neveltek. Megtanítottak arra, hogy féljük az Istent, szeressük népünket, és szolgáljuk őket egy életen át." Osztálytársai nevében ekképpen foglalja össze a találkozó alkalmából megjelentetett, Hatvanöt év meg nyolc esztendő című, dr. Szőts Dániel által szerkesztett és többségében az ő írásait tartalmazó kötet előszavában dr. Havadtőy Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő református lelkész, hogy milyen szellemi útravalót vittek magukkal az életbe az egykori mikós diákok. A hatvanöt esztendővel ezelőtt készült tablót 1944-ben a Maniu-gárda darabokra törte, csak fénykép őrzi az 1943-ban végzettek, valamint tanáraik csoportképét.
Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató (maga is mikós vén diák) köszöntötte a vasdiplomás Csorja Ferencet, Demeter Tibort (a nagy hírű Demeter Béla iskolaigazgató fia), dr. Havadtőy Sándort, Incze Pált, Kovásznai Gusztávot, Szalatnay Árpádot, Szőts Dánielt, valamint Vajna Gábor elhunyt osztálytárs jelen lévő özvegyét, és rövid történelmi visszapillantóban felemlegette azokat a háborús időket, amikor csak ebből az osztályból öten veszítették életüket hősként közvetlenül az érettségi után. A Református Kollégium alagsori dísztermében tartott ünnepségen fellépett a Mikes Kelemen Főgimnázium ifj. Szőts Dániel vezette kórusa, verset mondott a házigazda iskola két diákja, a Székely Mikó Kollégium részéről ellenben a szervezők nem hívtak meg senkit.
A találkozó imával és áldással zárult, majd a szűk osztálytársi közösség megkoszorúzta gróf Mikó Imre szobrát, innen az ünneplők az elhunyt tanárok és osztálytársak emlékére a vártemplom temetőkertjében 1983-tól felállított hatvanhat kopjafához vonultak, és végül egykori tanáruk, Andrási Tivadar árkosi református lelkész sírjánál kopjafát avattak.