A francia terrorelhárítás a korábban elkövetett merényletek ellenére tulajdonképpen jól dolgozott, hiszen egy beszámoló szerint 2001 óta több mint 70 terrorcselekményt akadályozott meg. Most az Eb előtt is rengeteg terrorelhárítót, rendőrt, csendőrt és katonát mozgósítottak. Nem is csoda, hiszen minden szurkoló, minden emberélet drága, és a játékosok szinte megfizethetetlenek.
Nem tudni, hogy a drága futballisták milyen terrorellenes kiképzést kaptak, de sejthető, hogy terrortámadás esetére elsősorban lábukat, majd fejüket kell biztonságba helyezniük, a kezük közel sem ér annyit, azzal ugyanis tilos megérinteniük a labdát, persze a kapust és elvétve a partdobót leszámítva.
A szurkolókat is felkészítették, és pontos eligazításokat kaptak vészhelyzetekre. Ezek eléggé szűkszavúak, ezért próbáltam kibővíteni és alaposabban megmagyarázni a követendő utasításokat.
Állandóan kell figyelni a híradásokat, és lehetőleg ne menjünk a bejelentett támadás helyszínére. Ha gyanús csomagot, gyanús személyt látunk, ne cselekedjünk önállóan, értesítsük a biztonsági szolgálatot, ezért tanuljunk franciául. Ne vigyünk magunkkal gazdag tízórai csomagot, mert azt esetleg robbanóanyagnak nézhetik a biztonságiak. Viszont ha gagyogunk franciául, akkor könnyen megszabadulhatunk személyes ellenségünktől, mondván, hogy az illető terrorista, láttuk, valamit elrejtett inge alatt, és gyanúsan viselkedik. Ha gyanús járművet látunk, ne üljünk fel rá. Bombariadó esetén ne csoportosuljunk a bejáratnál. Legjobb, ha a kijárattal ellenkező irányba indulunk, és ott egy falon ütött lyukon át angolosan lelépünk.
Jó, ha kerüljük a tömegrendezvényeket, utcai kivetítők környékét és a szurkolói csoportokat, ahol nincs biztonsági ellenőrzés. Azt nem mondták, de tisztában vagyok vele, legjobb, ha messzire elkerüljük a stadionokat, mert azok a merénylők fő célpontjai lehetnek. Legjobb, ha például Franciaországban a hotelszoba tévéjén követjük a meccseket. Ha mégis megszegnénk ezeket az írott vagy íratlan szabályokat, és egy terrortámadás kellős közepébe csöppennénk, elsősorban lábunkat használva haladéktalanul meneküljünk a veszélyhelyzetből. Ha a lábunk nincs kéznél, kézen járva is megtehetjük. Ezért jó, ha minden- nap gyakoroljuk, akárcsak a hason csúszást. A lényeg, minél messzebb jutni a támadás helyszínétől! Ha erre nincs lehetőség, akkor jó, ha fedezékbe vonulunk vagy elbújunk. Ha máshová nem tudunk, akkor hirtelen keressünk egy egérlyukat, mert abban már nem keresnek a terroristák. Ha mégis találunk egy helyiséget, ahová elrejtőzhetünk, akkor annak ajtóját zárjuk be, de legjobb, ha hordunk magunknál szeget, kalapácsot, és beszegezzük. Az ablakot takarjuk le, oltsuk el a villanyt, mert ha netán lelőnek a terroristák vagy a terrorelhárítók, a villany égve marad, és nagy lesz a villanyszámla. Ha kikerülünk a veszélyzónából, és rendőröket látunk, menjünk feléjük lassan, óvatosan, felemelt kézzel (ha még megvan), és ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. Ha netán tüsszentenünk kell, ne kapkodjunk zsebkendő után, mert az végzetes lehet. Mobiltelefonunk legyen állandóan feltöltve, és legjobb, ha a fontosabb telefonszámokat jó előre homlokunkra tetováltatjuk, hogy akik ránk találnak, tudják időben értesíteni hozzátartozóinkat.