Hiszen az értettségi vizsgák sikeres legyűrése egyike az első, igazán embert próbáló feladatoknak, mely elől nem érdemes meghátrálni. Ezek ezután is következnek, mi több, csak ezután következnek igazán, ezzel a gondolattal bizonyára a nemrégiben  ballagó fiatalok is  megbarátkoztak már, illetve barátkoznak. Facebook-oldalán maga Klaus Iohannis államfő is üdvözölte a vizsgázókat, sikert kívánva az ország 137 344 érettségizőjének. Ám azt is megjegyezte: több mint 45 ezer végzős nem jelentkezett a záróvizsgákra, ezért több figyelmet és energiát kell fordítani az oktatási folyamatra, ugyanis Románia nem engedheti meg, hogy ilyen sokan esélytelenül kerüljenek
a munkaerőpiacra. Ezért, illetve a szükséges változtatásért ­hozzászólásokat, véleményeket vár egy tematikus honlapra (www.romaniaeducata.eu).
Gondolhatnánk azt is, hogy érettségi nélkül szakképzetlenként is nehezebb munkahelyet találni, szinte mindenütt kizáró követelmény sikeres vizsgát tanúsító oklevél felmutatása. De nem így van, Romániában  léteznek áthidaló megoldások, pályára lehet lépni e dokumentum nélkül is. Nehezebb, de nem lehetetlen állást találnia a munkaerőpiacon annak, aki még érettségi diplomával sem rendelkezik, mi több, még szakképzésen is részt vehet, ugyanis nem kötelező elvégezni mind a tizenkét osztályt.  Persze jobb lenne, ha egy jelentkező nemcsak papírt lengetne, hanem szaktudással is rendelkezne, de ez egy bonyolultabb kérdéskör. Mely visszavezet a térségünkben is rég létező dilemmához: elméleti oktatást vagy szakképzést válasszon egy-egy diák, összehangolják-e a munkaerő-piaci lehetőségeket a képzéssel? Avagy miért nincs még mindig erőteljesebb hitele a szakképzésnek, miért van az, hogy rendszerint a gyengébb képességű diákok kerülnek szakiskolákba? Hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton változtatni, miként lehetne visszahozni a szakképzés becsületét? Ám még mielőtt választ találnánk e nehéz felvetésekre, választ kellene adni arra a kérdésre is, mi történik azzal a 45 ezer diákkal, akik most nem jelentkeznek érettségire? Miért nem tették? Iskoláikban örülnek-e annak, hogy nem rontják a bukási statisztikákat? Mi lesz velük, a szociális hálótól remélnek majd megélhetést?...
Mindezek ellenére, konzervatívabban fogalmazva azt is lehetne állítani, nehéz vagy könnyű, tetszik vagy nem, az érettségi vizsgát le kell tenni. Legalábbis annak, aki egy picit komolyan veszi magát. Bár rossz a hazai oktatási rendszer, átalakítás, reform után kiált, ezer sebből vérzik, vélhetően egy igényesebb munkaadó sem kíváncsi a kifogásokra, hogy miért nem sikerült leérettségizni. Ám napjainkban furcsa módon mégsem ez a legnagyobb probléma, amivel a munkaadók szinte minden irányból szembesülnek, hanem az, hogy majdnem minden szinten nehezen találnak jó szakembereket, akik tudnak és akarnak dolgozni. Szakmai fórumokon rendszeresen megemlítik, hogy aki egy kicsivel többet tud, jobban érvényesül, nyelvtudással rendelkezik – legyen akár pincér vagy szakács – , külföldre megy.
Mert könnyebb kilépni a romániai mókuskerékből, mint megváltoztatni egy szétmálló, rossz és lassan megváltoztathatatlannak tűnő rendszert. Ám ennek ellenére most mégis az a legfontosabb: érettségizzenek minél többen sikeresen.