Olyan jókedvű, kacagástól, sípszótól, hangszerektől és énekléstől hangos diáksereg lepte el tegnap délben a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkot, hogy csudájára járt fiatal és öreg egyaránt, a Székely Mikó Kollégiumban is mintha megszűnt volna az élet: az ablakokból kíváncsi fejek bámultak a sokaságra, néhány békésen sétáló, idős férfi pedig tanácstalanul forgatta fejét ide-oda, arról érdeklődvén, mit akarnak ezek a gyerekek, tán csak nem áll szándékukban felmászni a csillagra.
És ha az obeliszkre nem is másztak fel a fiatalok, jókedvük bizony a járókelőkre is átterjedt, néhány pillanatra bár mosolyra derítette őket.
Az immár harmadik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok kezdetét jelzi e kirobbanó jókedv, azért a fütty, az ének, a zene és a kacagás. A csapatok szerre érkeznek, körülállják az egykori emlékművet, zászlójukat lengetik, himnuszukat éneklik. Néhányan csak most festik a csapat egyenruhájául szolgáló trikót, mások a társaság nevéhez illően szarvakkal felszerelve sürögnek-forognak. Tizenöt csapatban több mint 300 diák, akiknek jókedvéről és kreativitásáról már csak a csapathimnusz vagy a névválasztás is árulkodik: versenybe szálltak az Ördögfiókák, a Diszkópatkányok, a Péterek és a kivételek, a Boombers, de jelen van többek között a Nyomasincs, a Fantom, a Bubis Banzáj vagy a Rózsaszín Trabant is.
Néhány perc, a szervezők utolsó ,,névsorolvasása", és már indulnak is tovább a 4-es kilométerkőhöz, a csütörtöki nap ugyanis a szabadtéri játékoké és vetélkedőké, természetesen a bemutatkozás után. A változatos versenyszámok közül pedig még a legkönnyebbek közé tartozik a túróspuliszka-főzés vagy a tűzcsiholás. A majális után az első nap éjfélig tartó lepkézéssel végződik, amikor a résztvevőknek a rejtélyes útmutatások megfejtése után kell megtalálniuk a legkülönbözőbb helyszíneken rejtőző ,,lepkéket". Ma a városban zajlanak a vetélkedők, a rendezvény szombaton zárul.
