A címben megfogalmazott széles kérdéskör kimerítésére törekszenek azok a néprajzkutatók, történészek, csángó kultúrát tanulmányozók, akik a budapesti Teleki László Alapítvány, az MTA Kutatásszervezési Intézet, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tegnaptól konferenciáznak a bákói Iulian Antonescu Múzeumban.
Többek között a magyar—román nyelvcsere mintáiról, a magyarországi román kisebbség anyanyelvhasználatáról is szó esik a témával összehasonlító kontextusban, a külföldi előadók közül pedig többen az európai kis etnikumok fennmaradási esélyeiről is szólnak. A csángókérdés és az RMDSZ, a csángókérdés a Vatikánban és az Európa Tanácsban, valamint a román, illetve a magyar külpolitikában képezi a mai előadások gerincét. A konferencia résztvevői este elmennek az első pusztinai magyar nyelvű misére, amelyet templomban tartanak, majd pusztinai, külsőrekecsini, somoskai, frumószai zenészek és táncosok mutatják be a moldvai csángó népművészet középkori és új elemeit a helyi magyar házban. (fekete)
