Francia földön szaladgál a 116 millió dollárt érő Cristiano Ronaldo, aki egymaga négyszer olyan drága, mint az egész magyar válogatott, amelyet csak 31 millió dollárra értékelt a holland ING Bank. Ez már ilyen, a bankok mindent pénzben mérnek! Ha Ronaldo nyolcvanöt kiló, akkor belőle minden kiló körülbelül egymillió háromszázhatvanötezer dollárt kóstál. A klubcsapatok dollár vagy euró tízmilliókért adják-veszik a játékosokat, mint a lókupecek a lovakat. Sokkal egyszerűbb lenne, ha rájuk is kilós árat állapítanának meg, mint a húsra. A minőség arányában pontos értéke lenne a különféle kategóriájú játékosoknak, és nem kellene becsült összegekkel dolgozni, mint most. Ahogy a fiatal borjúhús sokkal drágább, mint a vén marha húsa, a labdarúgók ára is csökken, ahogy vénülnek.
Mivel ilyen nagy értékek rohangálnak a focipályák gyepén, nem csoda, ha a terrorelhárítók teljes készültségben állnak. De tehetetlenek az olyan magányos merénylőkkel szemben, mint aki Párizstól ötven kilométerre egy rendőrparancsnokot késelt meg, és feleségét túszul ejtette, majd vele is végzett. Jó, hogy Franciaországban nem árulják szabadon a fegyvereket, mint Amerikában, mert akkor az orlandói gyilkoshoz hasonlóan – aki 49 embert végzett ki, és több mit ötvenet megsebesített – a párizsi is nagyobb pusztítást tudott volna véghezvinni.
A terroristáknak pénzre van szükségük, ezért sokszor ejtenek túszt, akikért még váltságdíjat is követelhetnek. Ha például Spanyolország 736 millió dollárra becsült válogatott játékosai egy közepes értékű – mondjuk 264 millió dollárt érő – csapattal  mérkőznek, az már egymilliárd dollár, amit a játékosok túszul ejtése vagy elrablása után ki kellene fizetni. A németek 633, a franciák 551 millió dollárt érnek az értékelések szerint. A számítás azonban nem mindig jön be, mert a drága portugálok nem tudták legyőzni az olcsóbb izlandiakat, az olcsó magyarok viszont megverték a jóval többre értékelt osztrák sógort Bordeaux-ban.
A szurkolók teljesítményét is kellene értékelni. Első helyen – egyelőre – az oroszok állnak, akik Marseille-ben megverték az angolokat. Fölényesen győztek, az eredmény 35 sebesült, közülük négy súlyos. Nizzában a lengyel–észak-ír meccshez kapcsolódóan sokkal szerényebb eredmény született, a sebesültek száma „csak” nyolc volt.  Az Eb végéig még sok válogatott szurkoló mutathatja be felkészültségét, harciasságát és bontakoztathatja ki szenvedélyét, miközben összetöri a kirakatokat, autókat vagy bármit, ami éppen útjába kerül. Nekünk, erdélyi magyaroknak is törni-zúzni támad kedvünk, mikor látjuk, hogy nem látjuk a magyarok mérkőzéseit.
Pedig vigyázó szemünket mi is, ha Párizsra nem is, de legalább Bordeaux-ra vetettük volna, de sajnos, a tévé képernyője csak (bordó)vörös posztóként lebegett szemünk előtt, mert a mérkőzést nem láthattuk, sőt, még a M1-es kapcsolódó beszélgetéseit is kódolják. Ilyenkor elsötétül a képernyő és az elménk. A magyarországi Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) szerint a nemzetközi sportjogok külföldi tulajdonosaival kötött szerződések tiltják a közvetítések átvételét. Tetszettek volna jobb szerződéseket kötni! Ahogy a távirányítóval végigzongoráztam a rengeteg csatornát, láttam, hogy a szlovák STV1 adón simán lehetett nézni a Szlovákia–Wales mérkőzést. Abban reménykedhetünk, hogy ha máshol nem, de legalább a döntőben összekerül a magyar a román válogatottal, és akkor legalább azt a meccset láthatjuk a PRO TV jóvoltából.