Demeter J. Ildikó
Mandátumának felén túl van már a Cioloş-kormány, és bár a miniszterelnök továbbra is megbízható, szavatartó, sokat dolgozó embernek látszik, némi csalódás már érezhető körülötte: a politikától és a szakmai hozzáértés nélkül, politikai alapon kinevezett vezetőktől megcsömörölt lakosság ugyanis egyre tisztábban kezdi látni, hogy az áhított szakértői kormány sem jobb az elődeinél, nem lett könnyebb az élet Romániában, és botrányokból sincs kevesebb.
Nem ezt akartuk, és halvány vigasz, hogy a Victor Ponta bukása után külföldről hirtelen hazahívott Dacian Cioloşnak nem volt sem kész csapata, sem programja, gyakorlatilag napok alatt (nem mindig jóindulatú javaslatok alapján) állította össze mindkettőt; mellé is fogott egyben-másban, és a pártok sem segítették, hanem kajánul és sértődötten betartottak, ahol csak tudtak, fityiszt mutatva ezzel az ellenük fordult közvéleménynek is. Ez előre látható volt, de szakmailag felkészült, pártfüggetlen embereken nem kellett volna kifogjon. Hiszen épp egy rossz rendszer megváltoztatására vállalkoztak...
A siker azonban elmaradt. Nézzük csak: a gazdasági növekedés nem áll fenntartható pályán (termelés helyett fogyasztásra alapoz), a hazai ipar sehol sincs, a mezőgazdasági minisztert épp menesztik a támogatások késése miatt, a bürokrácia nem csökkent, az adózás nem könnyebb, a vállalkozók terhei nem enyhültek, az útépítés nem gyorsult fel, uniós alapokból nem kapunk többet (sőt, sok száz millió eurót kell visszafizetni a különféle visszaélések és vesztett perek miatt), az egészségügyi ellátás színvonala nem javult ( egyre nagyobb bajokra derül fény), az oktatás nem lett tudásorientált (még a plágiumok kivizsgálása sem halad, és hol van ettől a reform), az igazságszolgáltatás nem hitelesebb (a korrupciós eljárásokkal a kérdőjelek is csak szaporodnak), a környezet védelme nem hatékonyabb (vizeink szennyezettek, erdőinket tovább irtják, a hulladékgazdálkodás megoldatlan), a turizmusban fejetlenül fejlesztenek (a sáskajárás-mentalitást bátorítva), a közigazgatást inkább központosítják, mint decentralizálják, a nyugdíjak csak néhány kivételezett réteg számára elfogadhatóak, a szegények aránya aggasztóan emelkedik, a kivándorlás folytatódik, a kisebbségi jogokról, a más anyanyelvűek valós egyenlőségének biztosításáról pedig végképp megfeledkeztek.
Csak a kereskedelem virágzik, az is zömmel importáruból, és külpolitikai téren mérhető valamelyes előrelépés – most az államfő és a kormányfő is szalonképes a nyugati kancelláriákban –, de ezzel nem sokra megyünk, mert sem schengeni csatlakozást, sem más előnyt nem hozott az egyszerűen csak normális életviszonyokra áhítozó polgároknak. Soványka eredmény...
Talán túl sokat vártunk el. Mégis, marad a kérdés: ha sem a politikusokban, sem a szakértőkben nem bízhatunk, akkor ki fogja ezt az országot gatyába rázni?
