Eddig is az államtitkárság felügyelte a Balassi Intézet tevékenységét, így viszont lehetővé válik az integráltabb, jobb működés, ezért a tárca támogatja a döntést – mondta a politikus. Ez a rövid és a napi hírfolyamban alig észrevehető hírecske Háromszéken azért érdemel figyelmet, mert a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi irodája lassan egy éve bezárt, pontosabban – miként lapunk is tájékoztatott 2015. augusztus 20-án – meghatározatlan ideig felfüggesztette tevékenységét, mivel az intézményt vezető Lakatos Mihálynak augusztus végén lejárt a négyéves mandátuma. Illetve, annyicska történt még idén február elején, amikor a megyeházán bejelentették a negyedik Székelyföldi Grafikai Biennálé megszervezését, hogy – idézve lapunk február 6-án megjelent tudósításából – az akkor tartott sajtótájékoztatón mind Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, mind Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megjegyezte, hogy „a közeljövőben megnevezik a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának új vezetőjét”.
Persze, a közeljövő érthetően viszonylagos fogalom. Lehet egy hét és lehet egy fél év, tetszés szerint. Ám az tény, hogy azóta sem nevezték meg az új vezetőt, viszont ennél is lehangolóbb, hogy az egykor pezsgő, egész Erdélyben, illetve Székelyföldön rendezvényeket szervező kultúrközpont ajtaja továbbra is zárva. Ez azért is furcsa, mert az intézmény – miként az említett, Szent István ünnepét köszöntő tavalyi lapszámunkban is jeleztük – „Magyarország és Románia kormányai közti hosszas politikai egyeztetést követően” nyílt meg hivatalosan 2006. november 29-én, a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja fiókintézeteként, céljaként pedig „a magyarországi és a Kárpát-medencei magyar kulturális párbeszéd felerősítését, a kulturális kapcsolatok élénkebbé tételét” határozta meg. És vélhetően nem volt könnyű létrehozni. Fennállásának egyéves évfordulóján – akkor Hadnagy Miklós vezette a kulturális központot – Bogyay Katalin, a budapesti Oktatási és Kulturális Minisztérium akkori államtitkára kijelentette – olvasható lapunk 2007. december 1-jei számában –: azért is kellett Sepsiszentgyörgyön létrehozni egy ilyen kulturális központot, mert Erdélyben vannak olyan művészek, akikről nem tudnak eleget Magyarországon, ugyanakkor sok anyaországi művész nem eléggé ismert Székelyföldön, illetve, az intézmény célja, hogy a továbbiakban is betöltse hídszerepét, és megteremtse a párbeszéd lehetőségét a magyarországi és az erdélyi magyar kultúra között.
Egyértelműen szükséges intézmény született.
A Szijjártó Péter mostani kijelentését idéző hír tehát azért fontos Sepsiszentgyörgyön, mert remélhető, hogy e mostani átszervezéssel talán véget ér a sepsiszentgyörgyi, jobb napokat látott kulturális intézmény Csipkerózsika-álma, s újraéled az egykor jelentős kulturális központ. Az ugyanis kevésbé vigasztaló, hogy nem hivatalos források szerint már lenne megnevezett, ám tisztségét egyelőre nem gyakorló vezetője a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának, a kultúra sepsiszentgyörgyi és a székelyföldi kedvelői nem az intézményvezető személyét, hanem a rendezvényeket hiányolják. Melyek – noha az elmúlt években érzékelhető volt egy halványodási folyamat – mindenképpen  jelentős eseményekként maradnak meg a térség kulturális krónikájában. Éppen ezek az előzmények teszik meghatározóvá a sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központot, s vélhetően Budapesten is belátják, az idén tízéves intézményhez – melynek réztábláján az áll: Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja Sepsiszentgyörgy – méltatlan a közel egyéves kényszerszünet.