Nagy volt a sürgés-forgás május utolsó hétvégéjén az uzonfüzesi lovardában. A Magán Lipicai Lótenyésztők Egyesülete ménszemlét szervezett, és hogy a két nap a beavatatlanok számára se teljen unalmasan, lovasbemutatókkal színezték a programot, nem hiányzott a lacikonyha, lovasfelszereléseket kínáló kereskedők rakták ki árujukat. Volt fogathajtóverseny, és a falusi lovak is megméretkezhettek a rönkhúzóversenyen. Látványos, sikeres volt a hétvége, az eseményen a Bartha-lovarda tulajdonosával, Bartha Róberttel beszélgettünk a lovas életről, a lipicai lovak tenyésztésének pillanatnyi helyzetéről.
Tizenhárman neveztek a törzsmén, illetve fedezőmén minősítés elnyerésére, a lovasszakma kiemelkedő személyiségeiből álló bizottság előtt vezették fel a paripákat. Az elbírálás folyamatáról Barthát kérdeztük.
– A bírálat nagyon részletes és pontos táblázat szerint történik. Szemügyre veszik a fejet, nyakat, szemet, hátat, lábakat, patákat – ezeket és a más küllemi tulajdonságokat 18 pontba foglalják. Vizsgálják a mozgást lépésben és ügetésben, összességében legtöbb száz pontot kaphat egy ménló. 85–100 pont között lehet törzsménjelölt, 75–85 pont között fedezőmén, ha ennél kisebb pontszámot ér el, kiherélését javasolják. Az egyesületi tagok tulajdonában tíz törzsmén van, ennek fele az uzonfüzesi lovardában. Ez azért lehetséges, mert sok lovat tartunk, van miből válogatni – mondta el a tulajdonos.
A lipicai lótenyésztők egyesülete 2003-ban alakult. Bartha akkor a fogarasi ménes igazgatójaként tapasztalta, hogy 2000 után divat lett a fajtatiszta lipicai lovak vásárlása. A ménesnek megvolt a billogja, de az új gazdák saját jegyüket kezdték a lovakba sütni. Ez nem volt jó irány, ilyen körülmények között nem lehetett nemzetközi elismerésre számítani. Többek között ennek okán alapította az egyesületet öt tenyésztő – elevenítette fel Bartha. Alapszabályzatukat alárendelték a nemzetközi elvárásoknak. A Nemzetközi Lipicai Egyesület négy éven át figyelte munkájukat, majd egy általános vizsgálatot végzett a szervezetnél. Regisztereket, állományt, méneket, anyalovakat, csikókat vettek szemügyre, majd úgy döntöttek, hogy az új egyesületet beveszik a világszervezetbe. Teljes tagságot kétéves próbaidő után kaptak.
Regresszióban a lipicaiak tenyésztése
Pillanatnyilag mintegy kilencven gazdát és hétszáz lovát fogja össze az egyesület. Kovászna megyében is több lipicai tenyésztő van. A Bartha-farm a legnagyobb, ott van a Váncsa-farm, a Bodza-vidéken a Hermeneanu-tenyészet kisebb állománnyal – ezeken a farmokon a lovak fajtatiszták, a nyilvántartást is vezetik. Több lipicai ló van a megyében, de nem biztos, hogy mindet tenyészetre lehet használni. A lipicaiak tenyésztése 2010 környékén – amikor megszűnt a lóhatóság (ennek elnöke volt korábban Bartha – szerk. megj.) – kissé hanyatlott. A lótörvény érvényben van, az állami ménesek megkapják a támogatást, de a magántenyésztők nem részesülnek pénzben – vonta le a következtetést Bartha Róbert. „Most is a bürokráciával küszködünk, hogy támogatást kapjunk. Az országos nemesítő intézet csak leveleket küldözget, de pénzt nem ad, holott nemzetközileg elismertek vagyunk. Magyarországon 500 eurós támogatást kap egy kanca évente. Mi semmit, csak leveleket, amelyekben azt írják, akkor kapunk támogatást, ha a lovakat naponta négy órára munkára használjuk. Hogyan lehet egy vemhes kancát munkára fogni?” – mutatott rá az állapotokra. Az „eredmény” látható: az egyesület ezelőtt öt évvel 160 csikót süttetett, az elmúlt ősszel csak negyvenet. Ez nagy visszaesés, ha így haladnak a dolgok, nem lesz pénz megvenni egy jó lovat, fogatot, ahogy fajtatiszta lovak nevelésére sem jut. Mindezt megoldaná egy kevés támogatás – húzta alá Bartha.
Nagy élmény a gyerekeknek a lovas élet
– Jó ütemben fejlődik a lovas turizmus, alkalmasak erre a lipicai lovak is? – tettük fel kérdést.
– Szabadidő eltöltésére, turizmusra a csendes, herélt lovak ajánlottak, amit a gazda tud kezelni, és akkor is kezes, ha egy hétig nem volt befogva.
– Hogyan látja a ló-gyerek kapcsolatot?
– Ennek van jövője. Nagy élmény a gyerekeknek, ha részt vehetnek egy lovastáborban, ló mellett fekhetnek, kelhetnek. Mindenki ül lóháton gyerekkorában, de nem stílusosan, szakszerűen teszi. Nem akarunk versenyzőket nevelni, azt akarjuk, hogy biztonságosan lovagolhassanak a természetben. Később a gyerek és szülő közösen döntheti el, akarnak-e karriert a lovaglásból, a szülőnek az anyagiakat is figyelembe kell vennie.
– Lovassportok tekintetében milyen szinten állunk?
– Az 1930-as években Berlinben az olimpián Henri nevű lovasunk nyert, de azóta kimagasló eredményünk egészen tavalyig nem született. Akkor egy fiatal kovásznai hajtó akadályhajtásban lett világbajnok. Sajnos, a megyében kevés, lényegében egy kettes és egy négyes fogat van. Hanyatlott a fogathajtás, régebben öt-hat jó fogat volt a megyében.
– Díjlovaglás, -ugratás terén vannak lovasaink?
– Díjlovaglásban nincs, ugratásban vannak versenyzőink, de a szintjük még alacsony, csak az 1,10–1,20 méteres akadályokat tudják venni.
– Hol kell kezdeni a lovassportot?
– Akárhol, csak ne úgy, mint mi. Nézegettük a folyóiratokat, lovakat, nagy hajtókat, próbáltuk ellesni, mit, hogyan csinálnak. Igazából csak nemrég volt nálunk egy komoly edző, Lázár Zoltán egy háromnapos marosvásárhelyi táborban. 18 éves karrierem ment el anélkül, hogy Romániában lett volna egy jó edző. Most már komoly bázis van nálunk vagy Váncsáéknál is, aki lószerető ember, és akar, tud karriert csinálni.
– És mi a helyzet a munkalovakkal?
– Minden gazdának a saját munkalova a legjobb. Azért is kapcsoltuk a munkalovak próbáját az eseménybe, hogy egy kicsit kapjanak kedvet a gazdák a tenyésztéshez, érezzék, hogy őket is számba veszik. Lóünnep van, a lovat meg kell pucolni, a szekeret megtakarítani, készülniük kell az eseményre – ezért érzik, hogy ők is részesei az ünnepnek. Nagyon kevés a fajtatiszta munkaló, de van ilyen is.
