Utóbbit legtöbb esetben a szülőktől remélhetik, mert manapság nem divat vakációs munkát vállalni. Ha nem jut táborra, tengerparti nyaralásra, hegyi túrára, külföldi kirándulásra, ott van a számítógép és az okostelefon, mindkettővel szinte már függőségi viszonyban van a diákok többsége. De lássuk, milyen tanévet hagynak maguk mögött.
Csoda nem történt, de még az sem valósult meg, amit a tanév elején a szaktárca megígért. Azt mondták, az elemi osztályokban az új tantervekhez lesz új tankönyv, csökken a heti óraszám, a román nyelvet idegen nyelvként fogják tanulni a magyar gyermekek, befejezik az öt-tíz éve megkezdett építkezéseket, és újakba fognak bele, minden óvodában és iskolában lesz vezetékes ivóvíz, jobban megbecsülik a pedagógusokat, csökkentik a bürokráciát a tanügyben, nem módosítanak törvényt tanév közben. Ehhez képest hiányoztak tankönyvek, a román nyelv oktatása semmit sem változott, építkezés-fejlesztés csak papíron történt, a kezdő pedagógusok továbbra is alig kapnak többet a minimálbérnél, jogszabály-módosítás pedig annyi volt, hogy felsorolni sem lehet. A tananyag sem lett szellősebb, ezt bizonyítja az V–VIII. osztályosok látszatközvita után elfogadott új kerettanterve is, Adrian Curaj tárcavezető mégis sikeresnek tartja mandátuma első hat hónapját, és a napokban közzétett tevékenységi beszámolójában azt is saját eredményeként könyveli el, ami egyelőre csak tervezet – lásd az iskolaigazgatók nyolc éve halogatott versenyvizsgáját.
Pótcselekvésből, kapkodásból a tanév végére is jutott bőven, ezek közül legkirívóbb a nyolcadikosok vizsgadolgozatainak javítására vonatkozó keddi bejelentés, miszerint nem abban a megyében javítják, ahol írják. Hogy miért van erre szükség, és miért csak a vizsgák megkezdése előtt hat nappal dönt erről a minisztérium, éppúgy talány, mint az, hogy miért kell már szeptember 12-én iskolába menniük a diákoknak (ugyan nem kötelező), ha a hivatalos tanévnyitó 15-én lesz. És ezt is három nappal a vakáció kezdése előtt jelenti be a miniszter, módosítva a korábban elfogadott tanévszerkezetet.
Mindezek után már csak abban reménykedhetünk, hogy a vizsgázó diákok, majd júliusban a pedagógusok rácáfolnak a rendszerben uralkodó fejetlenségre, és eredményeikkel bizonyítják, a tudás nem a naponta változó jogszabályoktól, hanem a szorgalomtól és a kitartástól függ.