Ugyanígy kettőtől hét évig terjedő börtönt írt elő a büntető törvénykönyv azon hivatalos személy esetén, aki hivatali kötelességét helytelenül vagy egyáltalán nem teljesítve, jogtalan hátrányt okozott valamely jogi vagy magánszemélynek.  Ezt túl igazságtalannak tartották egyesek, ezért reklamáltak az alkotmánybíróságnál. Azzal is érvelhettek volna, hogy: igen-igen, de ami egyik oldalon veszteség, az a másik oldalon busásan megtérül. Így amennyi kárt okoznak valamely jogi vagy magánszemélynek, azzal másoknak ugyanannyi hasznot hajtanak. A hivatali visszaélést – mint a nevéből is következik – hivatalnokok követhetik el. A hivatalokba legtöbbször politikai alapon ültetnek (vagy választanak) embereket, akik nem szakemberek. És mivel ők is csak emberek, és tévedni emberi dolog, bizony ők is tévedhetnek. És ha tévedhetnek, akkor miért is ne tévednének? Bár elméletileg, akinek az Isten hivatalt ad, annak észt is ad hozzá, és bizony sokszor elég csavarosat. Ezt aztán arra használja, hogy csalást kövessen el, amiről ügyvédjei biztatására azt vallhatja, hogy egy kis hozzá nem értés vagy gondatlanság esete forog fenn. De akkor hogy is van az, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól? Ha nem tetszik hozzá érteni, akkor hagyja a beosztását másra. Az lett volna jó, ha a hivatali visszaélés az alkotmánybíróság múlt heti döntése után nem marad bűncselekmény. Ha netán a taláros testület úgy dönt és azt mondja, hogy nem az, akkor az ügyvédek rögtön úgy értelmezték volna, hogy a hivatali visszaélés teljesen törvényes, mert amit a törvény nem tilt, azt szabad, és nyugodtan el lehet követni. Utólag meg azt lehet mondani, hogy pardon, tévedtem vagy nem értettem hozzá. Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyész megmondta, hogy a hivatali visszaélés a legelterjedtebb megoldás a csúszópénzek szerződésekkel való álcázására. Ha az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította volna a hivatali visszaélés jelenlegi maghatározását, akkor a tavaly ezért bíróság elé állítottak által okozott 600 milliós kárnak „búcsút mondhatott volna az állam”. No és? Egy ország olyan gazdag, amilyenek a polgárai. Tehát ha az állam egyik felől szegényedik, de néhány polgára ugyanannyival gazdagodik, akkor semmi nem változik, hiszen az egyensúly megmarad. Csak annyi, hogy egyesek a haza pénzét haza viszik. Végül is hazában marad, nemde? Ha bizonyos cégek és személyek állami megrendelésekből és azután esetleg az el nem végzett munkából meggazdagodnak (mert nálunk jól végzett munka után nemigen lehet), akkor azt miért ne honorálják a köztisztviselőnek vagy annak pártjának, aki ilyen jól fizető munkához juttatta az illető céget vagy személyt? Végeredményben majdnem mindenki jól jár, kivéve az államot és annak szerencsétlen, de becsületes adófizető polgárait.
Az alkotmánybíróság mostani döntése után ugyan bűncselekmény marad a hivatali visszaélés, de ezen még lehet segíteni egy-két újabb törvénnyel. És ha a törvényhozásnak érdeke, akkor nem henyél, hanem nekigyürkőzik, és újabb törvényeket fogad el. Az alkotmánybíróság törvénytelennek nyilvánította a helyi választottak különnyugdíját is. Most a szenátus ismét elfogadott egy törvénykezdeményezést. A liberálisok szószólója megmondta kerek perec, hogy ők ellene vannak minden társadalmi kategória különnyugdíjának. És láss csodát, a kezdeményezésre igennel 101 szenátor szavazott, ellene egy (bizonyosan a felszólaló), és hatan tartózkodtak!
Maholnap Romániában mindenkinek különnyugdíja lesz, kivéve azokat, akik anyagi javakat állítanak elő. A kormány elégedetlen az újabb törvényjavaslattal. A munkaügyi miniszter megmondta, hogy 2050-ig összeomlik a nyugdíjrendszer. De kérdem én, kit érdekel, hogy mi lesz 34 év múlva? Akik megszavazzák az új törvényt, azoknak különleges nyugdíjuk lesz, és addig hoznak majd egy olyan törvényt, hogy semmiféle nyugdíjat nem fizetnek ki, csak a különnyugdíjakat.